- Mit? – Poppy meglepetten pislogott Harryre, s a dorgálás elhalt a nyelvén.

- A lyuk, Poppy. – Harry szemét forgatta, és előhúzta pálcáját. Rászórt egy tisztítóbűbájt a ruhakupacra, feltárva a széttúrt könyveket, a közöttük lévő lyukkal, ami a falban lévő lyukhoz vezetett.

– Oh, hogy az a...! Hogy került az oda!

– Én fel tudok sorolni néhány okot – felelte Harry sötéten. Akarod, hogy eltorlaszoljam?

– Poppy maga is meg tudja oldani – bizonygatta Sally-Anne a hálószoba ajtajából. Harryre bámult. – És nem kéne az ő hálószobájában lenned. Ez durva.

– Sally, ez rendben van – válaszolta Poppy. – Harry, igen, kérlek, tedd meg. Úgy gondolod, tudod, hogy került oda?

- Másik kíváncsi állat lehet. – Harry bólintott, pálcáját a lyukra irányította, és elvarázsolta, hogy az bezáródjon. – Vagy Dumbli játszik megint mardekárost. Egészen jól megy neki.

- Dumbledore professzor egy jó ember! – szólalt meg Sally-Anne megbotránkozva.

- Te nem ismered őt úgy, ahogy én – sóhajtott Harry, és eltette pálcáját. - Megoldva. Megtoldottam még néhány extra varázslattal, arra az esetre, ha valóban Dumbli a tettes.

- Köszönöm – sóhajtott Poppy, mielőtt letette Csirkefogó nevű murmáncát. – Nincs több szoba elhagyás.

- Mintha hallgatna rád. – horkantott fel Harry.

- Tudom. Egy kis szörnyetegre emlékeztet, aki Harry Potter néven fut – ugratta a mediboszorkány, és beleborzolt Harry hajába.

A fiú elvigyorodott. – Duh. – A fiú Sally-Anne-hez fordult, aki még mindig őt bámulta. – Poppy azt mondja, hogy fontolóra veszed a Sötét Rendet.

- Poppy! – A hugrabugos rémülten meredt mentorára.

- Én nem egy világos varázsló vagyok, Miss Perks – mondta Harry hűvösen. – Ne foglaljunk helyet odakinn az irodában? Épp most mutattál rá, hogy nem kéne idebenn lennem.

- Ilyen módon kellett elmondani neki? – reklamált Poppy, miközben követte a döbbent hugrabugos lányt az irodába.

- Griffendéles vagyok Poppy. Mi nem rendelkezünk tapintattal.

- Te igen, Harry. Tudom, mert én már találkoztam a tapintatoddal.

- Állandóan elfelejtem, kivel beszélek – horkantott fel Harry, helyet foglalt Sally-Anne-nel szemközt, míg Poppy a lány mellé ült. – Poppy hívott ide, mert úgy véli, szükséged van rá, hogy beszélj velem, és én egyetértek. A medikusok szokásos ellenérve a sötét oldallal szemben, ahogy Voldemort mondta, az, hogy utálják az állandó gyilkolást. Én történetesen egyetértek ezzel.

- Te nem lehetsz sötét! – nyilatkozta Sally-Anne. – Te Harry Potter vagy!

Harry felsóhajtott, és előhúzta medálját az inge alól. Feloldotta róla a láthatatlanságot a két boszorka számára. – Voldemort másodkeze vagyok a Sötét Rendben, Miss Perks. Ne vegyél mindent készpénznek. Jelenleg is két tanárod van, aki halálfaló, és egy támogatónkkal dolgozol.

- Ámbár, én nyíltan világos vagyok – értett egyet Poppy.

- Aligha jó ötlet másnak lenni, mint nyíltan világosnak ebben az iskolában, Poppy – mutatott rá Harry és eltette a nyakláncát. – Dumbli egy rémálom, ha a hűségedben kételkedik.

- Cirka ezt mondta Marcus is – vonta meg a vállát Poppy.

Harry felhorkant. – Gondoltam. – Visszanézett Sally-Anne-re, aki tágra nyílt szemmel bámult. – Egy kis létszámú csoportot ellenőrzök, akik nyilvánosan Gyakorló Halálfalókként ismertek, bár csakis azért, mert Percy Weasley elfordult, és ’kitálalt’, hogy úgy mondjam. Bizalmasan Junioroknak hívnak minket, és legfőbb dolgunk az információszerzés a Sötét Rend számára, valamint támogatók szerzése. Mi kivételes esetektől eltekintve nem portyázunk, és nem űzzük Voldemort játékát, mármint a crutiatus átok használatát, ha valaki valami rosszat tesz.

- Ez a halálfalók egy jóval szelídebb csoportja – tisztázta Poppy.

- Igen, és nem. Nálunk egy kicsit másképp folynak a dolgok. Természetesen ez jó világos varázslók és diákok számára. Mi valóban nem viselünk Sötét Jegyet, tehát tökéletes kémek lehetünk. Példának okául én a Főnix Rendjének tagja vagyok, de csakis az embereim tudnak valódi oldalamról, mert nincs Sötét Jegyem, ami ellenem szólhatna.

- És te amúgy is egy megbízható személy vagy – vágta rá Sally-Anne.

- Nem vagyok. – Harry megrázta a fejét. – Mielőtt elhallgattattuk, Percy Weasley halálfalóként nevezett meg. Dumbli csak azért tesz úgy, mintha bízna bennem, mert még szüksége van rám, de már nem sokáig, elhiheted.

- Mikor volt a legutolsó alkalom, mikor kihasznált? – érdeklődött Poppy szórakozottan.

Harry felhúzott szemöldökkel nézett rá. - Miből gondolod, hogy valaha is kihasznált?

- Valójában – A kórteremben felcsendülő hirtelen hangorkán megakadályozta Poppyt, hogy befejezze, amit meglehetősen összefüggéstelenül mondani akart. – Sajnálom, Harry.

Harry bólintott. – Tegyétek a dolgotokat. Miss Perks, fontold meg az ajánlatom és később keress meg. Vagy szólj Poppynak, és ő értesít, hogy újra eljöjjek. – Felállt és kinyújtózott.

- Köszönöm – suttogta Sally-Anne.

- Ez a dolgom – válaszolta vállat vonva Harry. – Poppy, magam is kitalálok. Menj csak.

- Rendben. Kapj fel egy könyvet, és vidd arra az esetre, ha Albus elkap – utasította Poppy, mielőtt kisietett a kórterembe.

Sally-Anne pálcájával odahívott egy könyvet és átadta Harrynek. – Próbáld ezt –javasolta, mielőtt mentora után sietett.

Harry lepillantott. Harci idők gyógyító varázslatai volt a cím. A fiú elvigyorodott, összezsugorította és zsebre tette, mielőtt kilépett az irodából.

Kamila Vance, Enid és Babette hugrabugos barátnője, valamint Ula voltak a két egymás melletti ágyon. McGalagony a harcra kész Enidet és Babettet tartóztatta fel. Enid látta meg Harryt elsőként. – Harry! – szólalt meg, kiszabadította magát az igazgatóhelyettes markából, és odafutott hozzá.

Harry megmerevedett. – Enid. Mi történt?

Rockwell valamilyen sötét varázslatot használt rajtuk – kiáltotta Babette dühösen. – Megölöm azt a kis rohadékot!

- Nem fogod! – válaszolta határozottan Harry. – Itt fogsz maradni. Poppy ismered az ellenszerét?

- Igen – bólintott felé a javasasszony.

- Jó. – Visszanézett a két elsőévesre, akik előtte álltak, mióta McGalagony eleresztette Babettet. – Rockwell átkozta meg őket? Hol?

- Az irodám előtti folyosón – sóhajtott McGalagony. – Elfutott.

Harry szemei megvillantak. – Akkor elkapom. Enid, Babs, maradjatok itt – utasította őket. Mindkét lány bólintott, ő meg kiszaladt az ajtón. Tom! Bármilyen ötlet, hol található Ronan Rockwell!

Nem, de nem is hagytam el a szobám. Akarod, hogy megkeressem?

Harry elővette a Térképet. – Nem, meg fogom őt találni – mondta és aktiválta a térképet. – Ámbár megtennéd, hogy megmondod Dumblinak, menjen a gyengélkedőre? Az irodájában van.

A kedvedért talán igen. Miért?

Képes lesz rá, hogy lenyugtassa Babset és Enidet, és valószínűleg segíthet Poppynak, ha szüksége van rá.

Oh, rendben.

Köszönöm, szerelmem.

Hát persze. Természetesen.

Harry lenézett a térképre, szemeivel őrült tempóban kutatva a kóbor első éves után. – Jobban meggondolva, te kapd el Rockwellt. Az irodád előtt van. Én értesítem Dumblit.

Köszönöm. Való igaz, hogy nem akartam vacsora előtt azzal a vén dilissel vesződni… - sóhajtott Tom.

Harry felhorkant, és megtorpant a vízköpők előtt. – Cukorpenna! – sziszegte. Mikor a kőszobor félreállt az útból, felszaladt a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat. A tetején megállt, s bekopogott az ajtón.

Elkaptam! Hová kéred?

A kórházi részlegbe, kösz. – válaszolta Harry, miközben az igazgató megszólalt, hogy jöjjön be. Bedugta a fejét, és felvillantott Remus és Sirius felé egy gyors mosolyt. – Igazgató úr, szükségünk van önre odalenn a gyengélkedőn. Rockwell sötét varázslattal átkozta meg Vance-ot és Thoraldot.

- És hol van Mr. Rockwell? – érdeklődött nyugodtan Dumbledore, miközben felállt, és Harry felé iparkodott. Remus és Sirius követte őt.

Harry hagyta, hogy az igazgató felzárkózzon mellé, miközben útjukat a gyengélkedő felé vették. – Marcus elment érte, uram.

- Tudod, milyen varázslatot használt?

- Nem. Csak addig maradtam, míg megbizonyosodtam, hogy Poppy ismeri az ellenszerét.

- Értem. És mi lett volna, ha nem?

-Akkor Merlinhez fohászkodtam volna, hogy vagy én, vagy McGalagony professzor ismerje, amíg valaki mást küldünk ön után, és hogy megkeresse Rockwellt.

- Tudod, mi ütött Mr. Rockwellbe?

- Nem, uram, bár van egy pár igen jó feltevésem – jegyezte meg Harry, mielőtt kinyitotta a gyengélkedő ajtaját a három felnőttnek. – Tom?

Majdnem ott vagyok. El kellett kábítanom, hogy abbahagyja a rugdosásomat.

Oh, jaj… - sóhajtott fel Harry lélekben, és figyelmét visszafordította a jelenbe. Kamila már ébren volt, mialatt Poppy rászórta az ellenátkot Ulára. Dumbledore egy zavaros történetet kapott a két ébren lévő boszorkánytól. Ahogy Harry gyanította, Ula békét kötött a három baráttal és Ronan meghallotta, vakon kiszórt pár átkot, majd elszaladt.

Sirius a vállára tette kezét. – Hol voltál? Egyik pillanatban még üldögéltél és Hermionéval beszélgettél, a másikban eltűntél.

- Volt egy előre megbeszélt találkám Poppyval – felelte Harry. – Úgy tűnt, jól szórakozol Ginnel, ezért úgy döntöttem nem zavarlak.

- …oh…- Sirius fancsali arccal bólintott.

- Nem azért, mert nem szeretem, hogy velem vagy, Sirius – mondta Harry pontosan leolvasva keresztapja pillantását. – Valójában, szeretem, de van néhány dolog, amit meg kell tennem anélkül, hogy követnél, és ez azok egyike volt.

- Megmondhattad volna.

- Ahogy már mondtam, úgy tűnt, jól elvagy Ginnel.

Tom ezt a pillanatot választotta, hogy besétáljon a gyengélkedőre, maga mögött lebegtetve Ronant. – Marcus! – kiáltotta McGalagony.

- El van kábítva – morogta Tom. – Beleuntam, hogy rugdosott

Harry elvigyorodott. – Finite Incantatem, Stimula!

- Harry! – panaszkodott a Sötét Nagyúr, mikor mind a stupor, mind a mobilicorpus közel egy időben ért véget. Az elsőéves egy hangos ’huppanással’ esett a földre, és felnyögött.

Harry odalépett, és megállt a fiú fölött. – Jó estét, Mr. Rockwell. Van némi fogalmad, mekkora slamasztikába keverted magad? – kérdezte derűsen.

- Harry. – Dumbledore felsóhajtott. – Mozgás. Keljen fel, Mr. Rockwell.

Harry visszasétált hátra, ahol Tom a keresztapjai mellett álldogált. – Milyen bosszúálló kis dög vagy! – morogta Tom.

- Harry? – szólalt meg Ula az ágyából. – Hol van Harry?

- Hoppá. A gyerek hív. – Harry rákacsintott szerelmére és keresztapjaira, mielőtt átsurrant a lány ágyához. – Helló, kislány. Hogy érzed magad?

Ula felpillantott rá. – Ronan utál engem, igaz?

- Nem tudom. – Elővarázsolt magának egy széket, és beleült. – Mi történt?

- Én csak sétáltam egyet, és belefutottam Cloughba, Kernbe és Vance-ba McGalagony irodája előtt. Kern tudni akarta, mit kerestem arra, én meg csak mondtam, hogy Marcus irodájába megyek, mivel azt gondoltam, hogy ott vagy. Megkérdezték, miért akarok beszélni veled, én meg elmondtam, hogy meghívtál, hogy maradjak veled a nyáron, mert a szüleim elhagyják az országot. És azután Ronan megátkozott minket, és elszaladt – válaszolta Ula, és hirtelen körülnézett. – Marcus jól van?

- Igen –mosolygott Harry. – McGalagony professzor lehozott titeket, és mivel én pont itt voltam, én mentem és kértem Marcust, hogy keresse meg Mr. Rockwellt, mialatt én az igazgatóért megyek.

- Mi fog történni Ronannal?

- Halvány gőzöm sincs. Szeretnéd, hogy megtudjam?

- Kérlek. – Ula óvatosan bólintott.

Harry felállt és átsétált Dumbledore-hoz. – Nos?

Az igazgató rámeredt. – Nos, mi?

- Mit fog tenni Mr. Rockwellel? – érdeklődött Harry semleges hangon.

- Nem hiszem, hogy elmondom neked – válaszolta az igazgató.

Harry kieresztett egy sóhajt. – Albus.

Az igazgató szemei vidáman megvillantak. – Büntetőmunka minden este az elkövetkező öt napban.

- Kivel?

- Piton professzorral.

- Jaj. – Harry összerándult, mielőtt megfordult és visszasétált Ula ágyához. – Büntetőmunkát kap Pitonnal az elkövetkező öt napra

Ula felkuncogott. - Remek.

- És Marcus még engem nevezett bosszúállónak – kuncogta Harry fejét rázva.

- Igaza van – vágta rá Ula.

- Harry? – Enid megállt Ula ágyának végénél. – Thorald tényleg veled fog maradni ezen a nyáron?

- Igen. Meghívta ezt a kis szörnyeteget a házamba, mielőtt tiltakozhattam volna – mondta Tom, miközben Enid mögé lépett, és megállt.

Enid felnézett rá, és elkezdett kacagni. – Professzor, az orra…

- Mit csináltál? – akarta tudni szerelmétől.

Harry vigyorgott. – Semmit. Bár, biztos vagyok benne, megtalálod a tettest, ha a hátad mögé nézel.

- BLACK!

- Hoppá! – Sirius rákacsintott az elsőéves lányra és Harryre, mielőtt kimenekült a kórházi részlegből, Tommal a nyomában.

- Ó jaj… - Remus utánuk mosolygott.- Valakinek meg kellene próbálnia megmenteni Siriust...

- Menj, próbáld meg. – nevetett Harry. – De nem javasolnám.

- Hm. Szexuális frusztráció – bólogatott Poppy. Harry kivételével mindenki zavartan nézett rá.

A Kis Túlélő leesett a székéről. - Poppy!

- Tessék?

- Itt hölgyek is jelen vannak!

A javasasszony csak nevetett.