- Harry!

Még épp időben felnézett, hogy észrevegye a vörös és barna villanást, mielőtt Gin és Hermione a karjába vetették magukat.

- Meg akartok ölni? - nevetett, és olyan erősen szorította magához őket, ahogy csak tudta.

- Nektek órán kellene lennetek - szólalt meg Harry háta mögül Dumbledore. Rosszalló pillantással méregette a két griffendéles boszorkányt.

„Piton professzor és Brutus professzor felmentett az óráról, hogy találkozhassunk Harryvel„ válaszolta Gin, és mindketten elengedték Harryt.

Úgy tűnt, Dumbledore mondani akar valamit, de Harry megelőzte.

- Jellemző rájuk. Tessék, segíthettek felvinni a dolgaimat a szobámba. Akkor még időben odaérhetünk az ebédre. Közben meséljétek el, mit mulasztottam. - Mondta a srác boldogan, miközben az összezsugorított bőröndjét Hermione, az összezsugorított seprűjét meg Ginny kezébe nyomta.

A lányok felnevettek, karjukat Harryébe fűzték, és elindultak az iskola irányába, maguk mögött hagyva Dumbledore-t.

- Szóval mit mulasztottam vasárnap óta? - kérdezte Harry suttogva, mikor elindultak a toronyba vezető lépcsőn.

- Nem sokat - nyilatkozott Hermione.

„Lavender még mindig epekedik Ronért” jelentette ki Gin undorodva. „Én személy szerint abban reménykedem, hogy soha nem lesz jobban.”

- Tudom, kedves - Harry fél kézzel ölelte át húgát.

„Ja, és Luna mondta, hogy alkalomadtán váltana veled néhány szót.„ tette hozzá Gin.

- Betöltötte a tizenhetedik születésnapját? - sziszegte Harry, mélyen Gin szemébe nézve.

„Pénteken.” bólintott Gin.

- Akkor még a héten szakítok rá időt.

- Szeretni fogod az e heti jelszót. - tájékoztatta Hermione a varázslót, ahogy elértek a Kövér Dáma portréja elé.

- Megijesztesz. Mi az?

- Isten hozott, Harry.

A portréajtó hintázva kinyílt, és a Kövér Dáma mosolyogva nézett le rájuk. - Tényleg, isten hozott!

- Kinek az ötlete volt? - siránkozott Harry, miközben átmászott a portrélyukon. Megfordult, és a két boszorkánynak is segített átjutni.

- Egy harmadéves javasolta, és a Kövér Dámának annyira megtetszett, hogy úgy döntött: megtartja egy a hétre.

„A Roxfort nagyon büszke, hogy visszakapott.” tódította Gin. „Mert te vagy az egyetlen, aki Dumbledore-t is képes megleckéztetni.”

- És mindenki számára izgalmassá teszed az életet. Senki sem tudja, ki lesz a következő. - értett egyet Hermione, ragyogó mosollyal.

Harry sóhajtva a tenyerébe temette az arcát.

- Gyere, csomagoljunk ki. - javasolta Hermione gyengéden, és karját a varázsló karjára téve. - Minél hamarabb visszapakolsz, annál hamarabb mehetünk ebédelni.

- Azt hiszem, inkább elbújnék az ágyam alá. Az minden bizonnyal biztonságosabb lenne. - panaszkodott Harry a fiúk hálótermébe vezető lépcsősorra lépve.

---

A nap hátralévő részében Harryt folyamatosan hátba veregették, mindenki, akivel csak találkozott köszönt neki, és minden tanár, akivel órája volt, apró ajándékokkal lepte meg.

Bimba professzor egy nagy öleléssel, valamint egy tábla Mézesfalás csokoládéval köszöntötte, amikor meglátta.

Hagrid egy üveg vajsört nyomott a kezébe, és Harry legnagyobb meglepetésére egy kicsi tündért, amit a félóriás akkor kapott el, mikor meglátogatta féltestvérét a Tiltott Rengetegben. A tündér elhelyezkedett Harry hajában, és ott is maradt a nap további részében, időnként fel-felzümmögve.

Harry kedvence mindenesetre mégis az volt, mikor vacsorához készülődve a Nagyterembe lépett, és szembetalálta magát Tom forró ölelésével, aki elszalasztotta az ebédet, mert Dumbledore kitalált számára valami elfoglaltságot. - Nagyszerű, hogy újra köztünk vagy, te ördögfióka - mondta Tom, miután elengedte.

-Hát, nem is tudom, most nincs, aki megterítse Petunia néninek az asztalt. - felelte Harry csillogó szemekkel.

Tom kuncogott. - Eredj, ülj a barátaid közé, vakarcs.

Harry végignézett a Griffendél asztalon, és leült Neville és Gin közé. - Ez a világ legjobb napja. - döntötte el.

- Azt elhiszem - kuncogott Dean az asztal másik végéről. - Hány pontot is gyűjtöttél ma össze, hm?

Harry pislogott néhányat, majd kinyújtotta a kezét, hogy megszámlálja rajta a tanárokat, akik ma pontokat adtak neki. Nos, Hagrid húsz pontot adott, mert segítettem neki a beszélő menyétek körül, Bimbától tíz pontot kaptam, mert segítettem Nev-nek megkeresni a kesztyűjét, Flitwick tíz pontot adott, mert segítettem neki levenni egy könyvet az asztaláról, mikor megkerestem, hogy megtudjam, milyen leckéket mulasztottam. Trelawneytől kaptam öt pontot, amikor kinyitottam előtte az ajtót, McGalagony szintén adott öt pontot, amiért segítettem Trelawney-nek, és Piton huszönötöt adott, mikor meglátogattam őt, hogy odaadjam neki az eddig elmulasztott házi feladatokat.

- Piton pontot adott neked?! - Lavendernek tátva maradt a szája meglepetésében.

- Súlyos, mi? - Harry vállat vont. - Hm, az így összesen hetvenöt pont.

Harry meghökkent tekintetétől az egész Griffendél asztal felmorajlott a nevetéstől. - Szörnyen népszerű vagy ma, haver - ugratta Dean.

- Ez arra emlékeztet, amikor ötödévben te voltál mindenki kedvenc diákja - kuncogott Parvati. - Kivéve, hogy ezúttal még Piton is a te oldaladon áll.

- Én még mindig nem térek magamhoz a megdöbbenéstől, hogy még Trelawneytól is kaptál pontot. - mondta Hermione. - Mindig azt hittem, az a nő utál téged.

„Ugyan. Harry éppenséggel hasznos számára a halálozási lista vezetéséhez.„ vigyorgott Gin. „Nos, Mr. Potter, most, hogy újra Ön a Roxfort legnépszerűbb varázslója, mi a terve?”

- Emlékeztetek mindenkit, hogy visszatértem - vigyorgott Harry gonoszul, amikor egy hangos pukkanás érkezett a Hollóhát asztalától, és mindenki, aki krumplit evett, sassá változott.

A terem nevetésben tört ki, amikor az évfolyamelső Anthony Goldstein, aki nem szerette a krumplit, rávigyorgott Harryre. - Rendben, Potter, mi az ellenvarázslat?

Harry, aki nevetéstől még nem tudott megszólalni, válasz gyanánt feltartott egy darab kekszet. A madarak azonnal rávetették magukat a kekszekre, de nem változtak vissza.

Ekkor egy, a többieknél okosabb madár repült fölé, és kiragadta Harry kezéből a kekszet. Leejtette a földre, és mikor csipegetni kezdte, egy harmadéves hollóhátas lánnyá, név szerint Geneva Sheparddá változott vissza. A maradék hollóhátasok követték a példáját a teremben levők nagy derültségére.

- Nem is akarom tudni, hogy csináltad - fuldokolta Seamus nevetve. - De úgy gondolom, túl sok időt töltöttél a Weasley ikrekkel.

Harry felhúzott szemöldökkel nézett az ír varázslóra. - Akkor jobb, ha vigyázol azzal a tejsodómártással, nem? - A Griffendélesek újabb nevetőhullámban törtek ki, és Harry gonoszul elmosolyodva ült vissza a helyére. - Legyetek óvatosak, mit esztek, oroszlán barátaim. Harry Potter visszatért a Roxfortba.

A teremben újra elszabadult a nevetés.

---

Harry kidugta a fejét a Godrik szobáját rejtő véres függöny mögül és a döbbenettől a földbe gyökerezett a lába, mikor szembetalálta magát egy „Isten hozott Harry” -t zengő kórussal.

A fiú felnevetett, és vigyorogva lépett a szobába. - Mi ez az „Isten hozott” badarság? Mindannyian jól tudjátok, hogy valójában soha nem is mentem el.

- De most illő körülmények között tértél vissza. - pontosított Morag. - Gyere, van némi kajánk, amire még nem tetted rá a ragadós kezed.

Harry nevetgélt. - Hm, nem bízol bennem? Ez roppant hízelgő.

„Seggfej!” hordta le Gin boldog csámcsogás közepette.

Harry rákacsintott, és maga elé vett némi eleséget. - Látjátok, ezért kedvellek titeket. Megfordult már a fejetekben valaha is, hogy akár arra is megkérhetném a házimanókat, hogy mindent, amit elcsentek a konyháról, bűvöljenek meg?

- Igen, és pontosan ezért használok olyan bűbájt, ami ellenáll az összes kicsiny csínyednek. - felelte Tom Harry háta mögé lépve, miközben köré fonta karjait. - Végül is te csak egy rakoncátlan kölyök vagy.

- És mégis szeretsz - vágott vissza Harry, majd hátrafordult, és megcsókolta a Sötét Nagyurat.

Tom egy önelégült vigyorral Harry alsó ajkába harapott, és elhúzódott. - Ez igaz.

- Hé, Harry - szólalt meg Seamus. Harry és Tom ránéztek. - Gyűlésre hívtál, vagy partira? - kérdezte az ír fiú. A kezében egy csészét tartott, amiben Harry feltételezése szerint csak rum vagy lángnyelv whisky lehetett.

- Igyál nyugodtan - legyintett Harry -, de biztosan vedd be a kijózanító bájitalod, mielőtt aludni mész, vagy holnap reggel én nevetek rajtad.

- Értettem, főnök - értett egyet Seamus, és boldogan kortyolt a csészéjébe.

- Túl engedékeny vagy velük. - morgott Perselus, amint belépve csatlakozott Harryhez és Tomhoz.

- Engedélyezek nekik egy kis mókát - vont vállat Harry.

- Úgy vettem észre, te nem csatlakozol a mókázáshoz - pontosított a halálfaló.

- Túlságosan is kellemesen érzem magam, ahhoz, hogy berúgjak. - kacagott a fiú.

Perselus felhorkant. - Honnan szerzett Mr. Finnigan kijózanító bájitalt? Ez nem olyasmi, amit az órán tanítok.

- Harry készített neki egy adagot a nyár folyamán - felelt Tom.

- Aztán megtanítottam neki, hogyan készítse el magának, hogy akkor is meglegyen a nyugalmam, ha kifogyott. - értett egyet a kamasz fiú.

Perselus furcsálló pillantást vetett rá. - Értem. - Visszanézett a diákokra. - Vissza kell térnem az irodámba. Jó éjt Nagyúr, Harry. - Elindult, majd megállt. - Oh, Mr. Potter?

- Igen?

- Húsz pont a Griffendélnek, amiért képes volt megtanítani egy osztálytársának, hogyan főzzön meg egy bájitalt. - mondta a bájital professzor, mielőtt távozott.

Harry felkuncogott. - Megáll az eszem. Több pontot adott nekem ma, mint az egész háznak, amióta csak az iskolában vagyok

Tom felhorkant. - Perselust ismerve, az nem túl sok.

- Valóban nem… - mosolyodott el Harry azt figyelve, hogy Vincent Crack és Gregory Monstro csókolózik az árnyékos sarokban. – Tudtam, hogy járnak!

- Bájos - rázta meg a fejét Tom. -Mellesleg ki adta ezt a helyes kis tündért?

- Hagrid. Úgy tűnik, minden tanár örül, hogy visszakapott. - mosolygott Harry.

- Valóban így van. Roxfort nem Roxfort a bajkeverésed nélkül, ugye tudod?

- Tudom. - Harry felsóhajtott. - Hiányzott ez a hely. Jó volt együtt lenni Petunia nénivel meg Saberrel a Privet Drive-on, meg áthoppanálni az Odúba, de azt hiszem, ez a hely az otthonom. - behunyta a szemét, és odadőlt a Sötét Nagyúrhoz. - És ők itt a családom.

- Tudom, szerelmem - suttogta Tom megpihentetve állát Harry feje búbján. - Tudom.

---

A következő két nap állandó nevetéssel, hülyéskedéssel telt, és a tanárok Harry legapróbb megnyilvánulásait is pontokkal jutalmazták. Ám pénteken Ront kiengedték a Szt. Mungóból, és egy órával vacsoraidő előtt az igazgató visszahozta az iskolába.

Harry a bejárati ajtóban találkozott velük, hidegen nézte őket. - Igazgató - bólintott az idősebb varázslónak. - Ron, válthatnék veled néhány szót?

- Nem tudom... - felelt az idősebb fiú óvatosan. Jobb kezében erősen szorította a pálcáját.

- És ha megígérem, hogy nem bántalak az elkövetkező egy órában? - érdeklődött finoman Harry. A vöröshajú varázsló dühösen meredt rá. - Figyelj, Ron, csak beszélni akarok veled, semmi több. Griffendéles becsületszavam.

- Az nem mond sokat. - feleselt Ron.

- Rendben. Akkor szavamat adom, mint Griffendél utódja. Csak beszélj velem - bólintott Harry, és szeme sarkából figyelte a Dumbledore arcára kiülő meglepetést.

Ron a földet rugdosta. - Rendben. Menjük a Szükség szobájába. És én döntöm el, milyen formájú lesz a szoba.

Ahogy óhajtod. - Harry lehajtotta a fejét, és előre ment tudván, hogy bármi is történjen, Ron nem akarja őt a háta mögött tudni.

Ron egy mélyvörös és aranyszínű szobát hívott elő, két első osztályú karosszékkel és megnyugtató világítással. Harry egy elismerő hümmögéssel ledobta magát az egyik székbe. Ron jóval óvatosabban foglalta el a másikat. - Mit akarsz, Potter?

- Jaj. Azt hittem, barátok vagyunk, Ron. - mondta Harry megbántott hangon.

- Nem barátkozom olyannal, aki kígyókat ereszt rám - vágott vissza Ron mérgesen.

- Hoppá. - Harry egy bocsánatkérő pillantást vetett a másikra. - Annyira sajnálom, Ron.

- Add elő a mondandód, Potter - köpte Ron.

Harry tragikusan felsóhajtott. - Én csak megpróbálok kedves lenni veled. Te meg olyan undok vagy.

Ron előhúzta pálcáját és Harryre szegezte. - Beszélj!

Harry rosszallóan bámult a pálcára. - Rendben. Csak figyelmeztetni akartalak - Lassan felállt, smaragd szemei veszélyes hűvös tűzben égtek. Amikor újra megszólalt, hangja jeges volt. - Vedd a szavam, Ronald Duke Weasley, ha megtámadod bármelyik emberemet, olyan visszavágásban lesz részed, amelyhez képest Nagini támadása semmiségnek tűnik majd. A pokolba Albus Dumbledore figyelő szemeivel, a pokolba a Főnix Rendjével. Ha bántod az embereimet, megöllek.

Ron kitágult szemmel figyelte, amint a hollóhajú fiú elhagyja a szobát.

---

Amikor végül Ron besétált a Nagyterembe vacsorázni, csak az asztal végén levő utolsó helyre tudott leülni. Harry az asztal közepén ült, két oldalán Neville és a húga, Hermione pedig vele szemben. A hatod és hetedévesek, mind a „kis túlélő” körül nevetgéltek azon, amit a varázsló mondott, és Harry arca fénylett az örömtől. A többi asztalnál ülők is ugyanúgy nevetgéltek, habár Ron gyanította, nem Harry viccein.

Ron a tanári asztal felé nézett. Az igazgató óvatos pillantásokat vetett Harryre. A többi tanár időnként küldött egy vigyort Harry, vagy egy másik kedvenc diákjuk felé, aztán folytatták a társalgást a szomszédjukkal. Brutus és Piton suttogva beszélgettek és időnként körbefutatták szemüket a teremben ülő diákokon. Egyszer-egyszer rosszalló pillantást vetettek Dumbledore-ra, majd figyelmük visszatért az előző beszélgetésre.

Hirtelen Ron szembetalálta magát Brutus professzor tekintetével. A professzor rosszallóan ránézett, majd visszafordult Pitonhoz, és mondott neki valamit. A bájital tanár összevont szemöldökkel meredt rá, és Ron gyorsan a tányérját kezdte tanulmányozni. Ezek ketten nem harcoltak egymással még az év elején?

- Min gondolkozol? - érdeklődött Harry, a vele szemben levő helyre csusszanva.

- Azon, hogy inkább visszamehetnél a rajongói klubodhoz. - köpte Ron egy répát döfködve.

Harry megvonta a vállát. - Beszélj Lavenderrel, Ron. Bár ez nem az én ügyem, de oda van érted. – A fiú felállt - Túlságosan sokat foglalkozik a kinézetével, és számomra túl pletykás is. Neked meg szükséged van egy barátnőre, aki távoltart a bajtól.

Miután befejezte mondanivalóját, Harry otthagyta, Lavenderhez lépett, és pár szót váltott vele. Annak arca felderült, amikor Harry Ronra mutatott, és gyorsan átköltözött a fiúhoz.

Mire játszol, Potter? kérdezte magában Ron volt legjobb barátját, mikor Lavender elfoglalta az üresen maradt helyet vele szemben

---

- Miért csináltad ezt? – kérdezte Hermione, mikor Harry visszaült hozzájuk.

- Már beteg voltam a nyafogásától, hogy mennyire hiányolja Ront, és hogy vajon ma hogy néz ki a haja. Akkor már jobb, ha egymással vannak elfoglalva, mint hogy minket bosszantsanak – vont vállat Harry.

- Így most majd nekünk fog nyafogni. Kösz Harry. – Panaszkodott Parvati, mielőtt .rontásmentesítette a vacsoráját. A Harry visszatérését követő nap a legtöbb diákot a könyvtárban találta, ellenvarázslatok keresgélésével, hogy soha ne maradjanak védtelenek Harry csínytevésével szemben. A tanárok bűbájokat helyeztek a tányérjaikra, hogy visszaverjék Harry praktikáit, miután a két mardekároson kívül már mindegyiküket sikerült elkapnia.

- Akkor végy magadhoz némi sajtot, és tömd a szájába – javasolta Dean, és megkaparintott egy gombócot Hermione tányérjából, akinek soha nem volt megátkozva az étele.

- Dean! – csapott Hermione a kezére, amikor a fiú rávigyorgott. – Olyan gusztustalan vagy. Csukd be a szád, és nyeld azt le.

- Csak mert Herm tányérjából loptad, Dean, még nem jelenti, hogy az nincs megátkozva. – Mondta Harry figyelmeztetően.- Amilyen peched van, előfordulhat, hogy az ellenbűbáj Herm evőeszközein van, nem a tányéron.

Harry őszinte élvezetére, és a mindenki más undorára, Dean visszaköpte gombócát a tányérjára.

- Most csak hülyéskedsz.

- Valóban. Egyébként ma nem raktam rontást a Griffendéles kajákra. A Mardekár viszont jobb, ha vigyáz. – mondta Harry széles mosollyal. Az egész asztal felnevetett körülötte, miközben elővette pálcáját és megszabadította Dean tányérját a gombóc maradványaitól. -Különben is, ez már a szádban volt előbb. Ha kiköpöd, még nem menekülsz meg a hatásától. Komolyan, Dean, azt hittem, ennél azért jobban ismersz.

A Mardekár asztalától érkező nevetés zaja azt mutatta, hogy az egyik elsőéves nem volt elég elővigyázatos az ételével, és majommá változott. A Terem megtelt nevetéssel, amint Harry egy, a Hugrabug asztaláról való kekszet lustán odareptetett a szegény főemlőshöz.

Figyelmeztettelek. – mondta Harry a normális állapotba visszaváltozott diáknak. Az bocsánatkérőn biccentett Harrynek, aki visszaintett, és leült a helyére.

„Miért nem hagyod, hogy maguktól találják ki, melyik asztalon van az ellenszer?„ érdeklődött Gin a sütőtöklevét kortyolgatva.

- Mert túl nagy kavarodást okozna. – Harry megrántotta a vállát. – Képzeld el, ha a fél Hugrabug keresztülmászna a Griffendél asztalán, csak mert azt hiszik, a mi kekszeinkben van valamelyik tréfám ellenszere.

„Oh. Igazad van.”

- Hát persze, hogy igaza van. Harryről van szó. – vihogott Parvati.

- Aha, kösz, Parvati – motyogta Harry ég felé emelve szemét. A lány rákacsintott.

- Kit tréfálsz meg legközelebb?- érdeklődött Seamus.

- Úgy gondoltam, most adok néhány hét pihenést mindenkinek, aztán hirtelen támadok újra. Meglátjuk, mennyien lustulnak el. – vonta meg a vállát Harry.

- Szörnyű egy kölyök vagy – nevetett Hermione.

- Téged ismerve, április elsején, bolondok napján fogsz lecsapni – kacarászott Neville. – De valami olyasmivel, ami ellen nem is gondoljuk, hogy védekeznünk kellene.

- Ez a gyerek tud valamit - sóhajtotta Harry, egy újabb nevetési hullám közepette. Beletemette arcát a kezébe, és Neville-re nézett. - Gyanítom, rajtad kell tartanom a szemem, nehogy kiszivárogtasd a tervem.

- Ugyan már. Ezt még Crak és Monstro is kitalálná! – nevetett Neville.

Harry felvonta a szemöldökét. – Tudom. Kettőjüknek együtt már van egy agya. – A diákok újra felnevettek, amint Harry újra az ételre fordította a figyelmét, és diszkréten levette a rontást a tányérján levő gombócról, amit, jól tudta, Gin átkozott meg, mikor nem figyelt oda.

„Hé!”

- Harry rávigyorgott a húgára. – Korábban kell felkelnie annak, aki túl akar járni a nagy Harry Potter eszén! – jelentette ki villájával húgára bökve.

Egy felvillanó fény keretében Harry egy kicsi griffmadárrá változott. Tom tűnt fel Gin mögött a semmiből, és a terem kirobbanó nevetésben tört ki. – Én győztem.

”Csaltál!”

- Sosem részletezted, hogy ételen keresztül kell őt megátkozni, csak hogy meg kell átkoznunk – pontosította a Sötét Varázslatok Kivédése professzor higgadtan, és felemelte a griffet. - Tudod, egész csinoska. Lehet, hogy megtartom.

Ha azonnal nem változtatsz vissza, megcsíplek! Figyelmeztette Harry a Sötét Nagyurat mentálisan, amikor a diákok újra fulladozni kezdtek a nevetéstől.

- Marcus, kérem, változtassa vissza Mr. Pottert az eredeti formájába – mondta Dumbledore komoly hangon, amikor a tanár háta mögé ért.

Tom a szemeit forgatva letette Harryt a földre és elmotyogta az ellenátkot. – Harry rosszallóan nézett az igazgatóra. –Ugyan, Professzor. Meg akartam csípni.

Az igazgató egy éles pillantással elhallgattatta Harryt, majd Tom felé fordult.

– Beszélhetnénk, Marcus?

- Ez csak egy tréfa volt, igazgató úr. – mondta Harry hűvösen. – Senki sem sérült meg.

- Köszönöm, Mr. Potter. - Dumbledore még egy éles pillantást vetett rá, hogy végre befogja a száját.

- Ha Marcust a tréfáiért akarja felelősségre vonni, akkor ugyanez áll mindenki másra is az egész iskolában, aki ugyanezt játszotta, vagy legalábbis megpróbálta az elmúlt héten. Biztos vagyok benne, hogy adhatok önnek egy listát, ha kívánja. – folytatta Harry égő szemeit Dumbledore-ra szegezve.

- Harry, elég. – sziszegte Tom.

- Szeretné, ha újra felfüggeszteném, Mr. Potter? – kérdezte Dumbledore hűvösen.

Harry a Griffendél és a Mardekár asztalnál levő barátaira nézett. – Nem, uram. Valakinek kordában kell tartania a diákokat, ha már úgy tűnik, ön nem képes rá.

Nyomasztó csend hullott a teremre, ahogy Dumbledore és Harry farkasszemet néztek. Végül Dumbledore engedett. – Mr. Potter, Marcus, ha kérhetném, mindketten kövessenek az irodámba.

Harry Gin vállára tette a kezét, amikor a lány fel akart emelkedni, és megrázta a fejét. – Maradj itt. – motyogta, mielőtt megfordult, és követte a két felnőttet.

- Ez a fiú tényleg tudja, milyen egy kivonulás – mondta Bimba Flitwicknek, amint a Nagyterem újra hangokkal telt meg.

---

- Belefáradtam, hogy állandóan veszekednem kelljen veled, Harry – sóhajtotta Dumbledore, amikor az asztala mögé ült. Harry és Tom leült vele szemben.

- Ez meglepetés – motyogta a fiú.

- Harry – morogta Tom a fiatal varázslóra nézve, mielőtt Dumbledore megszólalhatott volna.

Harry a Sötét Nagyúrra nézett. Mi van?

Nem szállítgatlak ide-oda, ha újra felfüggesztteted magad, úgyhogy pofa be.

Harry elfordult, és Fawkes-re nézett. – Sajnálom.

Dumbledore meglepetten nézett az SVK professzorra, ám a férfit túlságosan is lefoglalta, hogy körülnézzen az irodában, ahogy általában tette, mikor ott volt. - Valójában belefáradtam a veszekedésbe, mindkettőtökkel.

- Bocsássa meg a szemtelenségem, igazgató, de amennyiben elmondhatom, egyáltalán nem kéne vitáznia Marcussal, ha nem kreálna folyton ürügyeket, csak azért, mert azt gyanítja, hogy Voldemortnak dolgozik. – mondta Harry zavartalanul, az idősebb varázslót nézve. Dumbledore meglepetten nézett vissza rá. – Mondjon csak egyetlen egy példát, ami bizonyítékul szolgál arra, hogy Marcus halálfaló.

A Főnix Rendjének vezetője rosszallóan meredt Harryre. Pokolba, a fiatalembernek igaza van. Marcus Brutus soha nem adott okot, hogy azzal gyanúsítsa, halálfaló. Mindene, ami volt, csak Perselus szava, és Perselus sem volt olyan nyilvánvalóan megbízható mostanában. De ott a tény, hogy az előtte ülő férfi nyilvánvalóan utálta őt...

- Marcus, csak úgy kíváncsiságból, miért gyűlölsz engem? – kérdezte hirtelen Dumbledore.

Tom pillantása vágott. – Mert ön találkozásunk első pillanata óta nem bízott bennem. Nem tudok kedvelni egy olyan személyt, aki még esélyt sem ad. – válaszolta.

Brutálisan öszinte, Tom. Igazi szörnyeteg vagy – kuncogott Harry az elméjén keresztül.

Ő kérdezte. – volt a válasz.

Dumbledore figyelte, hogy a vele szemben levő két varázsló körülnéz az irodájában, időnként rövid mosolyt váltva. Hirtelen mindent megértett, és csodálkozott, miért tartott ennyi ideig, hogy észrevegye. Egy sóhajjal leült, és elmosolyodott. – Értem.

Harry szeme az igazgatóra szegeződött, szinte abban a pillanatban, hogy elmosolyodott.

– Igazgató úr, van valami különleges oka, hogy mosolyogjon?

Dumbledore pislogott párat. – Képes vagy már kontrollálni a metamorf képességed?

Harry egy ideig tétovázott, mielőtt óvatosan megszólalt.

– Az esetek többségében igen. Van ugyan nehézségem néhány dologgal, és ez fárasztó, de egyre jobban megy. Miért?

-Szemek a fejed hátsó részén. – felelte Dumbledore, és a szemei újra csillogtak. - Még akkor is láttál, amikor nem is figyeltél rám.

- Mindig tartsd szemmel az ellenfeled. – motyogta Harry, és Dumbledore úgy érezte, hogy ezt akár Rémszem is mondhatta volna.

- Akkor az ellenfeled vagyok? – érdeklődött az öreg igazgató majd’ hogy nem szomorúan.

- Hát aligha a barátom, uram. – vont vállat a fiú. Tom szeme meglepetten megvillant. – Ne nézz így rám, Marcus. Dumbledore professzor tudatában van, hogy az elmúlt év túlnyomó részében félig sem volt baráti a viszonyunk.

Dumbledore sajnálkozva bólintott. – Ha megkérdezhetem, hogy találtad ki, hogy egy alapító leszármazottja vagy?

Harry megvonta a vállát. – Mardekár Malazár mondta.

Tom szeme kitágult meglepetésében. Harry…

Dumbledore sóhajtott. Azt hittem, elrejtettem azokat a festményeket, de hát sejthettem volna, hogy Harry megtalálja. Gondolta enyhén bosszankodva. – Értem. Feltételem, felismerte a vérvonalat. – Harry bólintott. – Szóval akkor, Miss Weasley valójában kivel randevúzik?

Harry lassan pislogott néhányat. – Velem, uram. Azt hittem, ezt tudja.

Dumbledore rámosolygott. – Valóban?

- Nem – vágott közbe Tom, meglepetést okozva ezzel Harrynek. - Theodore Nott udvarol neki.

- Marcus – szisszent fel Harry ingerült pillantást vetve a professzorra.

A kékeszöld szemű férfi felvont szemöldökkel nézett Harryre. – Már tudja, különben nem kérdezte volna.

- Milyen igaz – értett egyet Dumbledore, ahogy Harry egy nyögéssel a kezébe temette az arcát. – Mindazonáltal – küldött a két varázsló felé egy súlyos pillantást. – Roxfort nem tolerálja a tanár/diák kapcsolatot, ahogy azt bizonyára mindketten jól tudják.

- Harry nagykorú, igazgató úr . Sem Ön, sem a Roxfort nem tehet túl sokat ellene – mutatott rá higgadtan Tom.

- Igazgató úr – szólalt meg Harry hirtelen. Dumbledore meglepetten nézte a fiú szemében fellobbanó intenzív zöld fényeket. - Ha kirúgja Marcust, vele megyek, és gyanítom, nem én leszek az egyetlen.

Dumbledore hosszú ideig nézte a fiatalembert, mielőtt egy fáradt sóhajjal félrefordult. – Egyikőtöket sem szeretném újra iderángatni, mert kicsúszik a tréfálkozás a keze közül. Harry, abba kell hagynod az iskola elleni támadásokat.

- Minden tiszteletem az öné, uram, de csak fel akarom hívni mindenki figyelmét, mi folyik körülöttünk. Háborúban állunk Voldemorttal. Az utolsó dolog, amire szükségünk van, egy mérgezett étel okozta meglepés. – mondta Harry. – Vegye úgy, hogy csak felkészítem rá az egész iskolát.

Dumbledore hűvösen figyelte. – Megkérlek, fejezd be, Harry.

Harry szemei összeszűkültek. – Igen, uram. – mondta végül.

- Köszönöm. Marcus, ön sem tréfálkozhat a diákok rovására. Ön egy tanár, és aszerint kell viselkednie.

- Értettem, uram. –bólintott Tom. Harry a kapcsolatukon keresztül érezte a férfin átsuhanó bosszúságot.

- Köszönöm, uraim. Távozhatnak. – biccentett a két varázslónak Dumbledore.

- Jó éjt, igazgató úr – bólintott Tom és felállt. Vetett egy pillantást a sötét ábrázatú Harryre, és felsóhajtott. - Na, gyere.

Harry még mindig bosszúsan motyogott valamit a bajsza alatt, és szintén felállt.

- Mi ez a tekintet? – ugratta Tom, karját a Harry válla köré fonva. – A griffendélesek nagyon rossz vesztesek.

Harry finoman beleboxolt a magasabb varázsló oldalába, mielőtt átölelte a derekát, és hozzádőlt.

- Seggfej.

Tom kuncogott, majd kitolta Harryt az irodából és Dumbledore figyelő szemei elől. – Menjünk és nyugtassuk meg a barátaid, hogy nem vagy újra felfüggesztve. - Hirtelen megállt. – Igazgató úr?

- Igen, Marcus? – mosolygott rá Dumbledore.

- Nagyra értékelném, ha megmondaná az ajtónállómnak, hogy engedje meg a diákjaimnak, hogy újra meglátogathassanak.

- Még mindig tudok neked szerezni egy új festményt. – viccelt Harry. – Talán keríthetek egy oroszlánt.

- Nem hiszem. Egyetlen oroszlán sem tartózkodhat az én hálószobám közelében.

Harry rávigyorgott. – Ezzel már elkéstél.

- Ön Griffendéles, nem oroszlán, Mr. Potter. Az nem ugyanaz. – vágott vissza Tom, mielőtt visszanézett az igazgatóra, aki elhaló mosollyal figyelte őket. – A festmény, igazgató úr.

- Feltéve, hogy mindenki távozik takarodó előtt. – értett egyet Dumbledore.

-Köszönöm – bólintott Tom, és Harryvel együtt kisétált az irodából. - Miért árultad el neki, hogy Mardekár mondta, hogy leszármazott vagy?

Malazár említést tett valamilyen képekről, amiket akkor szokott használni, ha valami fontos dolgot akar megtudni. Kitaláltam, hogy ezek a festmények őt ábrázolják, és hogy Dumbledore is tud róluk. Biztos ő rejtette el őket.

És neked megvan az a rossz szokásod, hogy mindent kikutatsz. – Tom szórakozottan rázta meg a fejét egyetértése jeléül. - Olyan vagy, mint egy kisgyerek.

Pofa be - vágott vissza mosolyogva Harry. – Hé, tudod mit?

- Mit?

- Mostantól adhatok neked jóreggeltpuszit.

- Ne menjünk annyira messzire.

- Az akkor lenne, ha az osztályteremben ölelgetnélek, Marcus. Azt hiszem, épp itt az ideje egy jó reggelt csóknak.

- Jobb ötletem van – mondta pajkosan Tom. Elég közel hajolt, hogy a száját Harry füléhez tehesse. – Jó reggelt szex.

Harry felnevetett. – A tanári asztalon? Azt hiszem, Dumbledore mindkettőnket megölne, és elfelejtené az olyan kedves dolgokat, mint a kirúgás, vagy a kicsapás.

Tom vállát vonogatta. – Igaz. Kénytelenek leszünk a Griffendél asztalát használni.

Harry felhorkantott, és eltakarta a szemeit. – Szörnyű vagy.

- És?

Harry elmosolyodott és fejét Tom vállára hajtotta. - Semmi és. Isten hozott, Harry.

- Ez a jelszó? – kérdezte Tom szórakozottan, amikor a festménylyuk feltárult.

- Fogd be, seggfej, - morogta Harry, és beengedte Tomot.

- Csak csodálkoztam, mit gondolhat Mr. Weasley erről.

- Harry felkacagott. – Jó kérdés.

"Harry! Marcus!” - futott eléjük Gin. –„Nem vagytok kicsapva, felfüggesztve vagy kirúgva?”

- Izgulsz? – érdeklődött Tom vidáman. – Au! – tette hozzá, mikor Harry a lábára lépett.

- Légy jó. – figyelmeztette Harry mielőtt Ginre mosolygott. – Még itt vagyunk, de a jó öreg Dumbli rájött, hogy a kapcsolatunk nem igazi, így holnap reggel a Nagyteremben meglepetésszerűen Ted nyakába ugorhatsz, ha akarsz.

„Oh, fantasztikus. Mindig is szerettem volna a szívbajt hozni rá!”

- Mardekár vérnek kell folynia a családban. – döntötte el Tom. – És most, miután megóvtál a kirúgatástól, vár rám néhány osztályozni való dolgozat.

- Kapok egy csókot, mielőtt mész? Kérlek? – könyörgött Harry lágyan.

- Kölykök – mormogta Tom, mielőtt lehajolt, és betakarta Harry száját a sajátjával.

Gin elismerően füttyentett, mire a két férfi ingerült pillantást vetett rá. – Foglalt. – Mondta Harry bosszúsan.

„Oh, folytassátok nyugodtan. Csak hadd kapjam elő a fényképezőgépem.”

- Bocs, Marcus. Meg kell ölnöm a húgom.

Tom kuncogott. – Csak annyira, hogy képes legyen megjelenni a hétfői órámon.

- Hát az lehet, hogy a hétvégét újra a gyengélkedőn tölti, de biztos vagyok benne, hogy ott lesz. – biztosította szerelmét Harry.

- Csak Poppy ölne meg, - csókolta meg Tom Harry sebhelyét. - Nincs gyilkolászás az iskola területén.

- Igenis, Marcus. – Harry égnek emelte a szemét.

”Na, gyere már. Mindent hallani akarok!„ rángatta meg Gin Harry karját.

- Rendben. – Harry elfordult a Sötét Nagyúrtól, és engedelmesen követte húgát oda, ahol Hermione, Seamus és Neville ült.

- Csókolózni a klubhelyiség közepén. Mi ütött beléd, Harry Potter? – ugratta Seamus.

- Dumbli rájött. – Harry megvonta a vállát, és leült Hermione mellé, Gin pedig Neville mellé telepedett.

- És nem rúgta ki? - suttogta Hermione rémülten.

- Nem, dehogy. Azt mondtam, ha kirúgja Marcust, vele megyek, és talán nem én leszek az egyetlen.

- Francba. Szívesen megnéztem volna, hogy mész, Potter. – fröcsögte a Seamus háta mögötti székből Ron.

- Biztos így van, paprika. – köpte Seamus. – Nincs kétségem afelől, hogy akkor újra megtámadnád Gint.

- Amilyen hitvány vagy – értett egyet Neville.

- Fogjátok be. – mondta Ron figyelmeztetően, és pálcáját Harryre szegezte, aki előrelépett.

- Potterrel van elszámolnivalóm, nem veletek.

- Remélem is, hogy csak velem, Weasley. – felelt Harry hűvösen. – És pontosan te voltál az egyik oka, hogy olyan keményen harcoltam a Roxfortban maradásért. Úgy tűnik, én vagyok az egyetlen, aki képes felügyelni téged.

Ron arca eltorzult a méregtől. – Piroinitio!

Harry felkapta a bal karját, amelyen a karperecét hordta, a másikkal ugyanabban a pillanatban előkapta pálcáját. – Locomotor Mortis!

- Protego! Stupor! – Intett Ron, és olyan varázslatot használt, amit eddig nem látott, hogy Harry testőrei használtak.

- Finite! Reducto! – vágott vissza Harry összeszűkült szemmel. – Capitulatus! – tette hozzá, mikor a taroló átok áthatolt Ron védelmi pajzsán.

Bal kezével elkapta a fűzfa pálcát, és dühösen meredt a vöröshajú fiúra. – Te is tudod, hogy ezt meg kellene tartanom.

Hermione Harry mellé állt, kezét nyújtotta a pálcáért. – Add azt nekem. Parvati velem jönnél? McGalagony professzorhoz visszük Ronaldot, és megkérjük, hogy vegye el a prefektusi jelvényét. Ezzel most túl messzire ment.

Harry felsóhajtott és átnyújtotta a pálcát. Parvati felállt és hozzájuk sétált. - Te is gyere, Harry. – utasította a sötét hajú lány, és előhúzta pálcáját.

- Miért? – kérdezte Ron gyanakvóan.

- Mert ő a legerősebb varázsló a Griffendélben, és az szeretném, ha segítene szemmel tartani téged, ha megpróbálnál valami mókásat. – vágott vissza Parvati.

”Na, menj. Egyébként sem mondhatnál semmit, mielőtt Herm visszajönne”– mutatott rá Gin.

- Na, jó – sóhajtott Harry, és elrakta pálcáját.

- Nehogy eltedd! –sikoltotta Parvatti

Harry felhúzott szemöldökkel nézett rá. – Azt hiszem, inkább seggbe rúgom, ha próbálkozik, mint megátkozom. Jobban érzem magam, ha fegyvertelen.

Hermione is összehúzta a szemeit. – Ne aggódj miatta, Parvati. Harry mostanában mindig felkészült. – Harry hűvösen elmosolyodott.

- Rendben. Hermione te vezetsz. Harry az utolsó. – sóhajtott Parvati tehetetlenül.

- Rendben. – Harry rosszindulatúan méregette Ront. – Ha bármivel próbálkozol, a segged a falba rúgom. Tudod, hogy megteszem.

Ron nyelt egyet, és bólintott. Épp eleget látta Harry „edzéseit”, hogy tudja, a fiú valószínűleg pálcája érintése nélkül is képes megölni.

Amikor a portrélyuk becsukódott a négy hetedéves mögött, az ötödéves prefektuslány, Jolie Marion felállt. – Szeretném szavazásra kérni a többi Griffendélest, ha már így alakult. Szeretném megszavaztatni, hogy Harry Potter legyen az új hetedéves prefektus Ronald Weasley helyett. Emeljétek fel a kezetek, ha egyetértetek.

A klubhelyiségben minden kéz a levegőbe emelkedett. Jolie vigyorogva leült. Elvégezte a dolgát.

- Ezt tuti beszervezzük. – mondta Dean előrelépve, elorozva Harry székét. – Milyen idősnek kell lennie?

”Nagykorúnak.” felelt Gin a prefektuslányt figyelve. ”Kedvelem őt. Beszélj róla Harrynek.”

- Fogok.

---

- Jöjjön be – Szólt ki McGalagony, mikor Hermione bekopogott.

Az iskolaelső határozottan bevonult, de lépései bizonytalanabbá váltak, mikor látta, hogy az igazgató is ott ül, és együtt teázik az igazgató-helyettessel.

Harry tehetetlenül nyögött fel, mikor meglátta az igazgatót. Túlzottan sokat látom ma ezt a férfit.

- Miss Granger. Mit tehetek önökért? – kérdezte McGalagony szigorúan.

Hermione összeszorította száját, és letette Ron pálcáját az asztalra a két professzor közé. – Azt kérném, fossza meg Ronald Weasleyt a griffendéles prefektusi pozíciójától. Túllépett minden határt.

- Kérem, magyarázza meg, mit ért ezalatt. – mondta Dumbledore, szemüvege fölött átnézve.

- Ok nélkül megtámadta Harryt verbálisan. Seamus és Neville Harry védelmére kelt, és Ron azt mondta nekik, hogy neki csak Harryvel van elszámolnivalója. Harry az felelte, ez jó dolog, mert úgy tűnik, ő az egyetlen, aki kontrollálni tudja Ront. Erre Ron varázslattal próbálta meg Harryt felgyújtani. Harry védte magát, és lefegyverezte Ront. – Magyarázta Hermione könnyekkel küszködve, ahogy visszaemlékezve úgy tűnt neki, Ron kész volt megölni a legjobb barátját.

McGalagony komoly pillantásokkal méregette Ront, mialatt Dumbledore Parvatira nézett, aki idegesnek tűnt, aztán Harryre, aki egyszerre látszott bosszúsnak és unottnak. – Úgy történt, ahogy a kisasszony mondta?

- Igen, uram – értett egyet Parvati remegve.

- A fontos részletekben, igen – felelte Harry, miután újra végiggondolta.

- Mr. Weasley, mit tud felhozni mentségére? – kérdezte McGalagony

- Harry megfenyegetett, mikor ma visszajöttem az iskolába! – tört ki Ron.

- Mr Potter… - sóhajtott fel McGalagony, és a fal mellett álló, látszólag teljesen unatkozó sötét hajú varázslóra nézett.

- Megmondtam Ronnak, ha bántja akár egyetlen barátomat is, megtorlom – válaszolta Harry. - Ez az igazság, és ha már kérdezi, már a múltban is megtettem. Rájöttem, hogy Ron ejtette teherbe Hermionét, ezért kifüggesztettük a bejárati ajtó fölé. Amikor első alkalommal támadta meg Gint, rávettem az összes Griffendélest, hogy ne engedjék leülni maguk közé. Amikor másodszor támadta meg Gint, nem tehettem semmit, mivel nem voltam jelen, különben megtettem volna.

- És a gyakori Odúban tartózkodásod alatt? – érdeklődött Dumbledore komoran.

Harry megrázta a fejét. – Soha nem értem Ronhoz rossz szándékkal a felfüggesztésem, és az ő iskolai visszatérése között.

- Ron meredten bámult Harryre. – Nem igaz! Megütöttél!

- A kurvámnak nevezted Gint. - Felelte Harry fagyosan. – Megérdemelted. Még Tonks is egyetértett, hogy az több volt, mint durva.

- Elnézést – köpte Ron. – Inkább Brutus professzort kellett volna mondanom. Bár lehet, hogy éppen fordított a helyzet.

Harry szemei megvillantak, de ott maradt, ahol volt, falnak támaszkodva. – Hagyd ki ebből Marcust. – mondta veszélyesen halk hangon.

- Ez több a soknál, Mr. Weasley! - mondta McGalagony mérgesen. – Miss Granger, egyetértek a kérésével. Mr. Weasley, ön az elkövetkező héten minden este jelentkezik nálam büntetőmunkára.

- De…

- Fogd be, Ron. – utasította Harry, és Ron ijedten becsukta a száját.

McGalagony megrázta a fejét, és visszanézett az iskolaelsőre és prefektusra. – Miss Granger, Miss Patil, van ötletük, melyik hetedéves fiút szeretnék Mr. Weasley helyére?

Hermione és Parvati egyszerre mutatott Harryre, aki meglepetten pislogott. – Én?

- Te vagy a legerősebb varázsló a Griffendélben. – ismételte Parvati. – És minden házból vannak barátaid.

- Ahogy Gin két hónappal ezelőtt rámutatott, ha huszonnégy órán belül szükségünk van Roxfort tanulóinak véleményére valamiről, kérdezzünk téged. Ha képes lennél néha visszafogni magad, azt kell mondanom, jobb iskolaelső lennél, mint Anthony. – tette hozzá Hermione.

- De hát pont most mondtad, hogy nem vagyok képes rendesen viselkedni! – vitázott Harry.

- Nos, nem támadtad meg Ront Marcus inzultálása miatt. – mosolygott Hermione. – Azok az önvédelmi edzések csodát műveltek az önkontrolloddal.

- Ha-ha, vicces. – morgott Harry.

- Nekem semmi problémám ezzel az érveléssel. – döntött McGalagony. – Igazgató úr?

- Bátran állíthatom, hogy Harryből csodálatos prefektus válna. – mondta Dumbledore mosolyogva. – Mr. Weasley, kérem, adja át a jelvényét Mr. Potternek.

Ron az igazgatóra meredt. – Uram, mi van azzal, amit Percy mondott? – kiáltotta, megragadva jelvényét. – Lehet, hogy Tudjakinek dolgozik!

- Harry egy csalódott sóhajt eresztett meg. – Ne már megint! Esküszöm, ha még egy valaki azt állítja, hogy Voldemortnak dolgozom, megyek, és felakasztom magam!

- Kérlek, ne. – motyogta Hermione. – Jobb szeretlek élve.

- Most már tényleg elég, Mr. Weasley. – kiáltott fel McGalagony. – Adja át a jelvényét Mr. Potternek.

Ron megpördült, és Harryhez vágta a kitűzőt. Harry összerezzent, mikor az megszúrta a kezét. Meredten bámult a bal csuklójára, mielőtt a vágásra nézett volna. – Tudod, Ron, nem kedvelem az olyan embereket, aki megpróbálnak megmérgezni. – Ron megmerevedett, és elsápadt. – Szerencsém, hogy elővigyázatos vagyok. Noha valójában nem gondoltam volna, hogy szükségem van erre a barátaim körében. – Felnézett a három, pálcájukat Ronra szegező emberre, és Hermionéra, aki a sírás szélén állt. – Elmehetek a gyengélkedőbe?

- Add oda a kitűzőt Miss Patilnak, mielőtt mész – utasította Dumbledore.

Harry óvatosan átnyújtotta a kitűzőt, mielőtt távozott volna a gyengélkedő irányába. Még nem jutott messzire, mikor meghallotta McGalagony hangját, ahogy kiabálni kezd ex-barátjával.

Rendben vagy?- Visszhangzott Tom aggódó hangja az elméjében.

Igen szerelmem, jól vagyok. A medál zöld, nem vörös .- Mondta Harry megnyugtatóan.

Szedd a lábaidat. - Utasította a Sötét Nagyúr. – Már mondtam Poppynak, hogy jössz.

A gyengélkedőn vagy? – érdeklődött Harry, megszaporázva a lépteit.

Te mondtad azt, hogy szükségem van itt egy barátra. Poppy és én kezdünk összejönni. Mondhatom, fura élmény.

Lefogadom – felelt Harry, és belökte a gyengélkedő ajtaját, mikor megérkezett. – Itthon vagyok, drágám! – kiáltott fel.

- Nem vicces. Ülj le. – szólt rá Poppy erélyesen, a legközelebbi ágyra mutatva. – Nagyon szerencsés fiatalember vagy.

Harry egy nyögés keretében leült. – Ja, biztos. Ha olyan igazán szerencsés lennék, egyáltalán nem kéne itt lennem.

- Igaz – értett egyet Tom, majd leült mellé, és magához ölelte, mikor Poppy kezelésbe vette a sebet. - Minden rendben, szerelmem?

- Jól vagyok. – motyogta Harry. – Miért ne lennék?

- Harry, sápadt vagy és izzadt, és az érzelmi állapotod is gyatra. Mit mondott? – érdeklődött Tom. Poppy aggódva figyelte őket, míg a sebet tisztította. Nem volt túl mély, és a medál már elpusztította a méreg legnagyobb részét, mielőtt Harry kapott belőle.

- Arra utalt, hogy a kurvád voltam. – motyogta a fiatal varázsló becsukott szemmel, és arcát Tom mellkasába fúrta.

A Sötét Nagyúr szemei megvillantak. – Merlin óvjon, de most megyek, és megölöm azt a kis szemétládát. – elhúzódott, hogy Harry szemébe nézhessen, mikor Poppy végzett. – Senki kurvája nem vagy, világos?

- Igen. – suttogta Harry, és szemei megteltek könnyekkel.

Tom felsóhajtott, újra magához vonta a fiút, és erősen megölelte. – Oh, Harry…

Poppy leült az ágyra a fiú mögé, és körkörös mozdulatokkal simogatta a hátát. - Biztos vagyok benne, hogy az igazgató ez alkalommal kicsapja. Valóban Mr. Weasley kezdte, vagy ki volt tervelve?

- Mr. Weasley tette. – felelt Tom. – Percy biztos megmondta, hogy bármi áron el kell tennie Harryt láb alól.

- Hát persze, hogy azt mondta. Én egy kibaszott halálfaló vagyok, emlékszel? – nevetett fel Harry keserűen, kibújva a Sötét Nagyúr öleléséből. Dühösen törölte meg könnyáztatta szemeit. - Vissza kell mennem a klubhelyiségbe. – motyogta, és óvatosan felállt.

Tom Harry derekára csúsztatta kezeit, és az ölébe húzta Harryt.

- Nem mész sehova, míg meg nem nyugszol.

- Ne, Marcus, tényleg…

- Itt maradsz, Harry – erősködött Marcus. – Baráti utasítás.

Harry fájón fe