|
Negyedik fejezet: Az igazgatóiban
2007.08.13. 23:00
Itt az újabb. Remélem elnyeri tetszésetek, nem okozok csalódást.
Mikor meghallottuk azt a panaszos sikolyt, egyből Hermione-ra néztem. Riadt tekintetét látva, egyből az ajtóhoz iramodtam. Végigloholtunk a folyosón, mikor megláttunk a sikoly okát. A Weasley lányt bátyja és állítólagos barátja szorította sarokba. Még hallottuk párbeszédük utolsó mondatait:
- Drága húgocskám. Hova készültél? Csak nem ahhoz az áruló ribanchoz?
- Ha nagyon tudni akarod drága bátyám, azért, mert én nem vagyok áruló, ellentétben veled – köpte Ginny undorodva.
- Mért csinálod ezt Ginny? - Harry teljesen meg volt döbbenve – Ő akarta magának, nem veszed észre?
- Nem. Én csak azt veszem észre, hogy odáig jutott, hogy nincsenek barátai, mert az egyik megalázta, a másik meg nem állt ki mellette. Gondolkozzatok el ezen egy kicsit.
- Azt hiszem, jól jönne, ha tanulnál egy kis illemet. Igazam van kis hölgy?
- Nem, nem hiszem. És Ginny a nevem, nem kis hölgy, te tahó – hangjában nem érződött félelem, csak rengeteg lenézés és undor sütött arckifejezéséről.
- Egy Crucio most jót fog tenni. Fájni fog húgocskám.
Hermione-vel elkezdtünk rohanni a trió felé. Már egyáltalán nem ügyeltünk arra, hogy lépteink ne keltsenek zajt a padlóként használt, csiszolt köveken. Épp jókor érkeztünk. Vízlipatkány épp kilőtte a hírhedt Crucio-t húga felé. Hermione-vel egyszerre harsogtuk el a pajzsbűbáj igéjét, aminek következtében a két bűbáj egyesült, iszonyatos erőt hozva létre. A karmazsinvörös átok becsapódott hihetetlenül erős pajzsunkba, ami csak megremegett kissé, de el nem tűnt. Hihetetlen, hogy mire nem képes két nagy hatalmú varázsló együtt. Ekkor érkezett Perselus:
- Potter, Weasley, mindent hallottam. Indulás az igazgatóiba. Azt hiszem, ez most egy kicsit nagyobb nívóval bír, mint az eddigi pitiáner kis csínyeik. Granger, Weasley kisasszony, jól vannak? Mr. Malfoy? Megkérném önöket is, hogy szintén fáradjanak Dumbledore professzor úr irodájába. A jelszó barackos muffin. Ne aggódjanak, csak a történtekről kell beszámolniuk. A többit majd megtudják az igazgatóiban. Kérem, most induljanak. Ó, és igen. 50-50 pont a Griffendélnek és a Mardekárnak, amiért elősegítették a házak közti együttműködést – halványan elmosolyodott, majd folytatta – most pedig már tényleg induljanak. Az igazgató úr már várja önöket.
Hát igen. Az én keresztapám mindig ott van, ahol szükség van rá. Ezért szeretem én őt annyira. Apámat... Nos, ő csak a származásom tiszteletét nevelte belém, meg az aranyvérűek viselkedési formáit. Na és persze a mugliszületésű boszorkák és varázslók gyűlöletét. Hát nem sikerült. Mióta kezdem megismerni Hermione-t, azóta egyre jobban érdekelnek a mugli dolgok. Fura nem? Az egyik legnagyobb és leghírhedtebb varázslócsalád sarja nemcsak, hogy egy mugliszületésű lánnyal jár, de még érdeklődik is a családja, kultúrája iránt.
Gondolatfuttatásom közepette elérkezünk a Dumbledore szobájához vezető kőszörnyhöz. Vajon mit akarhat? Szinte biztos vagyok abban, hogy Potter és Weasley csak egy kis ejnye-bejnyét kap majd, hiszen Potter a Kis Megmentő, Vízlipatkány meg a csatlósa. Pedig én a helyében kirúgnám őket, hogy a lábuk ne érje a földet. De ilyen az élet. Hermione-m elhadarja gyorsan a jelszót, amit még Perselus árult el nekünk, és már az irodához vezető kőlépcsőn állunk, ami az igazgatóiba szállít minket. Odabent jön a hideg zuhany. Reményeim beigazolódni látszanak. Épp elcsípjük Dumbledore utolsó szavait:
- ...Akkor kérlek szépen, szedjétek össze a holmitok, mert holnap reggel indul vissza a Roxfort Expressz. Egy ilyen tettért még Miss Granger-t is kicsapnám. És ne mondjátok, hogy nem tartjátok jogosnak a döntésem. Most pedig induljatok vissza a hálókörletetekbe, mert még szeretnék néhány szót váltani Draco-val és Hermine-vel. Isten veletek!
Hát ez meglepett. Hiszen Potter a kedvenc diákja! Vagy tévednék? Már nem az? Esetleg a főbenjáró átok miatt csapja ki őket? Nem értem én ezt. De talán megkapjuk rá a választ. Miután a két jómadár kislattyog a helységből, pár másodpercig némán mered hűlt helyükre az agg varázsló, majd felénk fordul és elmosolyodik:
- Örülök, hogy eljöttetek, de annak még inkább, hogy Miss Weasley-t megmentettétek egy ekkora traumától. Azt hiszem, ez megér a Griffendélnek és a Mardekárnak is 200-200 pontot. De most térjünk a tárgyra inkább. Fontos dolog miatt hívtalak titeket ide. Feladatot szánok nektek, amiről úgy vélem, hogy Harry immár nem képes elvégezni, és erre az a bizonyos nap döbbentett rá, amikor Mr. Weasley szakított Hermione-vel. Igen, Miss Granger, jól gondolja, a horcruxok felkutatásáról és elpusztításáról beszélek. Én már nem engedhetem meg magamnak, hogy utánuk eredjek, de ezt szerintem ti is így gondoljátok. Ne Draco, ne vágj közbe légy szíves – emelte fel kezét az igazgató – a kérdések ideje is hamarosan itt lesz, de előbb hadd fejezzem be. Azért titeket választottalak ki, mert a mai nap még valamire rádöbbentett: ti ketten nem csak jó csapatot alkottok, hanem a köztetek feszülő szeretet akkora erőt szabadít fel, amivel Voldemortot is képesek lennétek legyőzni. És most következzenek a kérdések. Ha jól sejtem, te szerettél volna kérdezni valamit – néz rám azokkal a kék szemekkel, amitől mindig úgy érzem, hogy a lelkembe lát.
- Igen igazgató úr, valóban így volt. Mikor kezdjük a kutatást, már amennyiben Hermione is beleegyezik. Mert valljuk be, nála van a döntés joga.
- Természetesen előbb fel kell készülnötök. Egy ősi varázzsal lehet elpusztítani egy horcruxot, amit először is meg kell tanuljatok. És közben párbajozni, különböző sötét és világos átkokat kell megtanuljatok, hogy a horcruxot őrző varázslatokkal, varázslényekkel meg tudjatok birkózni. Valamint, ha megtaláltok és elpusztítotok egyet, utána visszatértek ide, és pihentek egy-két hetet, mielőtt új keresésbe fogtok. Nos, hogy határoztatok?
- Én már döntöttem – vettem át a szót újra – itt Hermione-é a végső döntés joga. Nem akarom olyan dologba rángatni, amit ő nem akar, ráadásul veszélyes is.
-Én is döntöttem professzor úr – hallom hirtelen kedvesem hangját – és igen, beleegyezem. Szeretném kivenni én is a részem a Voldemort elleni küzdelemből. És tudom, hogy ez jelentős része. Mikor kezdjük a felkészülést?
- Szerintem még pihenjetek. Egy hét múlva kezdődnek az edzések. A mai naptól nem kell
órákra járnotok, viszont kijelölök nektek kötelező olvasmányokat, amiket az egy hét alatt el kell olvasnotok, hogy könnyebb legyen a felkészülés. Ezt a listát a holnapi nap folyamán fogom nektek elküldeni. Az egy hét elteltével különóráitok lesznek, tanítás után. Piton professzor fog titeket sötét varázslatokra és azok kivédésére oktatni. McGalagony professzortól átváltoztatástant fogtok tanulni, Bimba professzortól pedig a gyógyhatású növények tulajdonságait fogjátok hallgatni. Én pedig okklumenciát óhajtok oktatni, valamint meg fogom mutatni az összes emléket, amit annak idején Harry is látott – fejezte be mondandóját az agg professzor. Ó és Hermione! A szobádat oda kell adnom Miss Weasley-nek. Ő itt a Roxfortban fog nektek segíteni.
- Természetesen professzor úr – kezdte Hermione – de engedelmével én átköltöztem Draco szobájába, mert sokkal otthonosabb, mint az enyém. Esetleg Ginny-nek is kialakíthatunk a mi lakosztályunkban egy szobát és egy fürdőt. És lenne még egy kérdésem. Átiratkozhatnék a Mardekárba?
- Nehéz kérés Miss Granger, de nem lehetetlen. Miért kéred ezt?
- Nos professzor úr, sajnos az elmúlt napok bonyodalmai miatt már nem érzem magam vérbeli Griffendélesnek. És nem, nem a bátorságommal, vagy a nemeslelkűségemmel van a baj, hanem azzal, hogy hiányzik belőlem a bizalom a háztársaim iránt.
- Az indoklás helyénvaló. Ha nem bánod, még ma megfontolom a kérésed. Holnap levélben értesítelek. Most pedig induljatok vacsorázni, hiszen már biztosan éhesek vagytok – azzal elbocsájtott minket szobájából.
Sosem hittem volna, hogy én Draco Malfoy, a hírhedt és befolyásos Lucius Malfoy fia fogok apám urának elpusztításában segédkezni. Hiszen én elején még én is úgy terveztem, hogy én is belépek azok közé a szörnyek közé. Aztán jött hirtelen Hermione, és felborította az életem, értékrendem. Engem, ellentétben apámmal, már hidegen hagy a származás, nem érdekel, hogy valaki mugli családból származik, esetleg félvér, vagy aranyvér csörgedezik ereiben. Hermione pedig az életem. Nem hittem volna, hogy valakit ilyen hamar, ennyire meg tudok szeretni, ilyen hamar meg tudok valakinek nyílni. Még Perselusnak sem tudtam igazán kiönteni a lelkem. Ő olyan zárkózott. Nem lehet vele bensőséges, mély beszélgetéseket folytatni. Kedvenc barátnőm pedig nem csak gyönyörű, hanem művelt is, valamint fejlett a humorérzéke. Egy szóval szeretem. Remélem, hogy a karácsonyi bálon itthon leszünk. Milyen furcsa: mióta ide köt a barátnőm, a Roxfort az otthonom. Szeretek itt lenni.
Időközben megérkeztünk a Nagyterembe, ahol vidámnak nem nevezhető gyerekzsivaj fogadott. A Griffendél asztalától kaptunk hideget-meleget. A Potter-fanok gyilkolni tudtak volna a tekintet erejével. A többi meg... Nos a Mardekár megtapsolt minket. A Hugrabug csak nézett ki a fejéből. A Hollóhát meg inkább a leckékkel volt elfoglalva.
Ilyenkor mi járhat Mione fejében?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
