Ez a hajnal volt életem legszebbje. Ilyen boldog még nem voltam. Kellemesen lubickoltam a Draco által gerjesztett örömhullámokban. És itt nem csak a testi örömökre gondolok. A lelkem volt boldog, mint még soha. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy talán csak a testem kell az ifjú Malfoy-nak, de aztán kellemesen csalódtam. Még soha nem éreztem ilyet. Így még senki nem vallott szerelmet. Szemérmesen, halkan, de mégis teljes őszinteséggel. Soha, de soha nem bánt még velem senki. Ilyen szeretettel. De nem részletezem. Nem lehet szavakkal kifejezni.
A többi most lényegtelen. Felöltöztünk, lesétáltunk a Nagyterembe ebédelni. Kicsit féltem a reakciótól, hogy mi lesz, ha mi együtt besétálunk. Először csak a megjelenésünknek megfelelő reakciók. Székrőlleesés félrenyelés és társai. Amit a shockrockerek kapni szoktak. Ez nem is zavart. Már megszoktam.
A hideg zuhany akkor ért, mikor az az ostoba Weasley elkezdett üvölteni:
- Nézzétek! Draco Malfoy-nak új kurvája van Hermione Granger személyében!
Na ekkor öntötte el a szar az agyam nem gyengén. Hirtelen nem tudtam mivel kezdjem el a verbális párbajt. Ötletem volt temérdek: az ágybeli teljesítménye, a mérete, vagy csak az ostobasága. Továbbá nagy kísértést éreztem egy erőteljes Crucióhoz, de Draco szerencsére még mindig magához ölelt. Szerintem ő is megijedt kicsit. Komolyan egyre gonoszabb vagyok. De a jó öreg Malfoy-szöveg megtette a hatását.
- Csá Roncimonci! Fél óra múlva a parkban tali egy kis párbajra? Remélem nem tojtál be. Hozz magaddal segédet is. Ja és a cseretanga se maradjon a ládában! Vagy már nem azt hordasz, édes? - Hermione javára egy-null, a közönség őrjöng.
- Ha nagyon tudni akarod, nem hordok már tangát – vörösödés, most buktál Weasley! A Nagyteremben kirobban a röhögés. Hermione javára a bíró újabb pontot ítélt, így már kettő-null a mérkőzés állása. De most jöhet a válasz:
- Tudod fárasztó volt az éjszakám szivi. És ha éhes vagyok, sokkal erősebbek az átkaim is. Nem akarlak megölni egy kábító-átokkal. És most jó étvágyat.
Elindultam, a Mardekár asztalához. Hiába, nem érzem már magam Griffendélesnek. Épp ezért lesz jó, ha beszélek Dumbledore-ral még ma. Már Parkinson is itt van. A fene a formáját.
- Figyu Granger. Csak a gratulációm szeretném átadni, és mindenki nevében szeretném közölni, hogy szeretettel látunk a Mardekárban, ha házat akarnál váltani.
- Köszönöm Pansy, élni fogok a lehetőséggel. De mi ez a pálfordulás? - immár semmit nem értek. Draco-val járok, Pansy rendes velem, a mardekárosok sokkal normálisabbnak tűnnek, mint a Griffendélesek. Hogy lehet ez?
- Tudod, mi csak és kizárólag Potter miatt utáltunk, amúgy semmi bajunk nincs veled. Bocsi, de azt a kis bunkót nem tudjuk elviselni.
- Nem lehet, hogy irigyek vagytok egy kicsit?
- Mire legyünk irigyek? A sebhelyére? Az édesanyjának, meg a vak szerencsének köszönheti egyedül, hogy még él. És persze a tiéd is az érdem. Már elsőben meghalt volna, ha te meg Weasley nem vagytok ott vele. Mondok valamit: már az ördöghuroknál elvérzett volna, ha te nem vagy.
- Tudod Parkinson, te nem is vagy egy olyan hülye liba, mint Lavender vagy Parvati.
- Köszi. Sokáig tartott kialakítani magamról a buta csitri képet, de akik ismernek, tudják az ellenkezőjét.
- Hermione, bocs, hogy félbe kell szakítsalak, de letelt a fél óra - ez már az én kedvenc pasim közbeszólása volt. Hogy valaki itt milyen figyelmes...
- Bocs, de most mennem kell. Tíz, tizenöt perc és jövök. Nem hiszem, hogy tovább fog tartani.
- Ne öld meg. Többet kapsz érte, mint egy rendes emberért.
- Szívemből szóltál kedves testvérem – nevettem fel, majd méltóságteljesen felálltam az asztaltól, hogy mint egy királynő kisétáljak onnan, oldalamon Draco-val.
Körülbelül három percnyi séta után meg is találtuk őket. Ott ácsorogtak a tó partján, ahol még két héttel ezelőtt az én bájitaltan házi dolgozatom másolták. Na most nagyon gonosz leszek.
- Csá vesztesek. Kezdhetünk? Lenne még egy kis leckém.
- Tudod te kis sárvérű ribanc, lehet, hogy te egy halálfalóval jársz, de nehogy azt hidd, hogy ettől te leszel a királylány – na ki, ha nem Ron szólalt meg. De szánalmas!
- Tudod Weasley, én a helyedben nem sértegetném Hermione-t, mert nem hiszem, hogy most olyan jó és türelmes lesz, mint egyébként szokott.
- Malfoy, te ebbe ne szólj bele, nem hiszem, hogy sok közöd van hozzá – ez már Harry szájából jött – Hermione, mért árultál el minket? - nézett rám fájdalmas szemekkel.
Hermione, nyugi. Mégis; elpattant bennem valami, mert azon kaptam magam, hogy fékezhetetlen erővel üvöltök: - MÉGIS MIT KÉPZELSZ HARRY? ÉN ÁRULTALAK EL TITEKET? NEM FORDÍTVA TÖRTÉNT? NEM TE VOLTÁL AZ, AKI NEM ÁLLT KI MELLETTEM, MIKOR NAGYON JÓL TUDTAD, HOGY NEM RONNAK VAN IGAZA? - majd kissé lehiggadva folytattam – De nem érdekel, már nagyon nem – koncentráljunk most már arra, amiért most itt vagyunk – Ron védd magad! Relaxo!
- Protego! Obstructo!
- Szar vagy Ron! Stupor! Tarantellegra! Exlukhops!
Mindhárom átkom telibe találta exem, ő pedig kábított állapotban, rángó lábakkal, orrában rágógumival elterült a füvön.
- Szerintem menjünk innen, nem akarok bajba keveredni – szóltam páromhoz, majd hátat fordítottam volt legjobb barátaimnak és elindultam a kastély felé Draco-val a nyomomban – a közönség üdvrivalgásba kezd: Hermione javára ez a meccs eldőlt immár. A végeredmény három-null. Ron meg egy duplanulla.
- Millió gratuláció. Szép volt Mione. Most hova?
- Vissza a szobánkba. Nagy baj lenne, ha valamelyest átköltöznék hozzád? Nem szeretek egyedül aludni - néztem rá boci szemekkel.
- Nekem ez nem baj, hanem ajándék bolond lyány. Szeretettel várlak.
Visszatérve az alagsorba, ahol szobáink voltak, én átrohantam a saját kis lakrészembe, ahol minden ingóságom tartottam. Összepakoltam minden kis tárgyat – kezdve a megbűvölt MP3-lejátszótól és laptoptól, az összes ruhámig, sminkeszközig, szépirodalmi és szakirányú műig, amit magamnál hordtam – majd mindezt összezsugorítottam egy egyszerű bűbájjal, és átsétáltam most már közös szobánkba.
Mikor átmentem, először bepakoltam a frissen elővarázsolt tölgyszekrénybe, majd leültem Draco-val szembe az egyik puha, süppedős fotelbe, hogy bűnös szenvedélyemnek, a dohányzásnak adózzak. Elővettem egy rám annyira jellemző mentolos, extra hosszú dohányárut, majd szertartásos mozdulattal meggyújtottam.
- A finom cigaretta mellé kér valami még finomabb alkoholfélét kér a hölgy? Esetleg egy kis Tokaji aszút?
- Az úr kitalálta a gondolataimat. A kedvenc italaim egyikével kínál azonnal.
- Miért? Mi a másik?
- Tisza-völgyi cuvée. Édes, temperamentumos vörösbor. Az a kedvenc borom.
Miután kiöntötte nekem kedvenc italom, újfent leült velem szembe, hogy aztán beszédes hallgatásba burkolózzunk ismét. Ez a fajta hallgatás azonban sokkal jobb volt, mint amit annak idején griffendéles „barátaim” társaságában átéltem. Lassan ittam a borom, miközben szívtam a kezemben tartott bűzrudacskát. Az édes semmittevésből párom rángatott ki kérdésével:
- Nem gondolod, hogy túl gyorsan lerendezted őket?
Ha folytattam volna, akkor az Adava Kedavráig meg sem állok, annak pedig nem lett volna jó vége...- folytattam volna, de ekkor egy panaszos sikolyt hallottunk. Egy emberként rohantunk ki a folyosóra, ahol a következő jelenet fogadott: Ginny feküdt a földön, fölötte a nem kicsit zabos Ron és Harry.
- Drága húgocskám. Hova készültél? Csak nem ahhoz az áruló ribanchoz?
- Ha nagyon tudni akarod drága bátyám, azért, mert én nem vagyok áruló, ellentétben veled – köpte Ginny undorodva.
- Mért csinálod ezt Ginny? - Harry teljesen meg volt döbbenve – Ő akarta magának, nem veszed észre?
- Nem. Én csak azt veszem észre, hogy odáig jutott, hogy nincsenek barátai, mert az egyik megalázta, a másik meg nem állt ki mellette. Gondolkozzatok el ezen egy kicsit.
- Azt hiszem, jól jönne, ha tanulnál egy kis illemet. Igazam van kis hölgy?
- Nem, nem hiszem. És Ginny a nevem, nem kis hölgy, te tahó – hangjában nem érződött félelem, csak rengeteg lenézés és undor sütött arckifejezéséről.
- Egy Crucio most jót fog tenni. Fájni fog húgocskám.
Ron hangjában tömény gyűlölet csendült. Nagyon megrémültem. Ez nála nem jelent jót. Nagyon nem.
Elkezdtem rohanni feléjük, Draco-val szorosan a nyomomban. Már nem ügyeltünk arra, hogy minél kisebb zajt okozzunk. Lélekszakadva rohantam legjobb barátnőm felé, hogy aztán kedvesemmel egyszerre érve oda, elharsogjunk egy Protego-t, megmentve ezzel Ginny-t a kínzástól Óriási, áttetsző, mégis buborékszerű fal vett minket körül. A két pajzsbűbáj összekapcsolódott, így keletkezett ez a különös-különleges jelenség. Ron és Harry tátott szájjal figyelték, ahogy a bordó átok pajzsunkba csapódva felizzik egy pillanatra, majd eltűnik. Hál' istennek, bűbájunknak semmi baja nem történt.
Egyszerre lépteket hallottunk hátunk mögül. Piton professzor közeledett felénk. Pont jókor érkezett. Most örültem neki, kimondhatatlanul. Remegett az idegességtől, de valahogy arcára kiültette az ilyenkor szokásos hidegséget. Tiszteletreméltó.
- Potter, Weasley, mindent hallottam. Indulás az igazgatóiba. Azt hiszem, ez most egy kicsit nagyobb nívóval bír, mint az eddigi pitiáner kis csínyeik. Granger, Weasley kisasszony, jól vannak? Mr. Malfoy? Megkérném önöket is, hogy szintén fáradjanak Dumbledore professzor úr irodájába. A jelszó barackos muffin. Ne aggódjanak, csak a történtekről kell beszámolniuk. A többit majd megtudják az igazgatóiban. Kérem, most induljanak. Ó, és igen. 50-50 pont a Griffendélnek és a Mardekárnak, amiért elősegítették a házak közti együttműködést – halványan elmosolyodott, majd folytatta – most pedig már tényleg induljanak. Az igazgató úr már várja önöket.
Lábunkat szaporán szedve hamarost a második emeleti kőszörny előtt ácsorogtunk. Gyorsan elhadartam a jelszót, majd a spirális lépcsőre lépve feljutottunk Dumbledore professzor úr rezidenciájához.
Miután beléptünk, meg is találtuk ottlétünk két okát, Ronald Weasley-t és Harry Pottert. Dumbledore professzor épp mondandója végén járt már:
- ...Akkor kérlek szépen, szedjétek össze a holmitok, mert holnap reggel indul vissza a Roxfort Expressz. Egy ilyen tettért még Miss Granger-t is kicsapnám. És ne mondjátok, hogy nem tartjátok jogosnak a döntésem. Most pedig induljatok vissza a hálókörletetekbe, mert még szeretnék néhány szót váltani Draco-val és Hermine-vel. Isten veletek!
Állam a földön koppant. Most mi lesz? Nekünk mért kellett idejönnünk? Ilyenkor mi járhat Draco fejében?