|
Második fejezet: Éjszaka
2007.08.13. 22:55
Draco szemszögéből itt az újabb fejezet.
Ajánlás is elhangzik itt és most: szívesen ajánlanám R.D-nek, és üzenem, ha figyelmesen elolvassa, akkor észreveheti, ha a mi kis valóságunk is helyet kapott benne. Üdv mindenkinek
Kicsit érdekesen alakult az este. Először Vízlipatkány elbánt a nőjével; dobta, majd mindenki előtt porig alázta. Még Pansy is megsajnálta szegény csajt, én meg.. Hát nem tudom... Nyáron láttam az Abszol úton. Mugli ruhában, csinosan. Kicsit vad a csaj civilben. Bordó acélbetétes, fekete halálfejes atléta, fekete short. Igazi rockermaca. Van a köldökében egy piercing, a vállára pedig egy fekete pentagram van varrva. Azt hiszem, akkor és ott, megváltozott valami. Megtetszett. Vagány volt azzal a vad sminkkel, vadító a bakanccsal és a többi kiegészítővel. Egyedül volt; ez meglepett, hisz mindig Potterékkel lógott. Le nem lehet őket vakarni egymásról. Komolyan, mint a piócák az emberi bőrhöz, úgy össze vannak nőve.
Hazáig követtem. A második meglepetés ott ért. Anyja és apja kint várták. Rossz volt nézni szegény lányt. Apja odacsörtetett hozzá, hajánál fogva hátrarántotta Hermione (mert igen, Hermione Grangerről beszélünk) fejét, majd ráüvöltött lányára:
- Te mocskos ribanc! Hogy' képzeled, hogy engedély nélkül elmész itthonról?
- Tizenhét éves vagyok, baszd meg! Nem félsz tőlem, te tetű? - Hermione remegett a dühtől, majd olyat láttam, amit még apámtól sem. Mesteri, pálca nélküli hátráltató ártást küldött apjára, amitől az hátrazuhant, a szépen gondozott fűre.
- Még mindig nem félsz tőlem, te spermahulladék? Adjak rá okot? - majd anyjához fordulva folytatta – KÉREM A PÁLCÁM, TE ALAMUSZI RIBANC!!! Elmegyek, és többet garantálom, hogy nem láttok. Megígérem.
Azzal elviharzott otthonról. Azt hiszem az volt az a pillanat, amitől fogva nem tudtam sem gyűlölni, sem megvetni származása miatt. Rájöttem, hogy nem büszke származására, a szüleire pedig végképp nem. Ezért tanul annyit? Hogy megmutassa, hogy nem az idióta, beszűkült, ostoba szüleire hasonlít? - tettem fel magamnak a költői kérdést, amire tudtam, hogy úgysem kapok választ.
És most itt tartom a karjaimban. Soha nem hittem volna. Ha nekem fél évvel ezelőtt akárki azt mondja, hogy nem fogom lenézni a mugliszületésű varázslókat és boszorkányokat, valamint, hogy nekem pont Hermione Granger fog tetszeni, hát körberöhögöm. Ehhez képest, ez a helyzet áll fenn. Azt nem mondanám, hogy szerelmes vagyok belé, de tetszik. Nem is kicsit. Fura, de pont ő az a lány, aki amellett, hogy gyönyörű, még okos is. Az sem egy elhanyagolható momentum, hogy ilyet még egyik lánnyal sem éreztem. Azt hiszem boldog vagyok. És magasról teszek rá, hogy ki mit fog gondolni rólunk. Apámat már rég megtagadtam, még nyilvánosan nem, de ami késik, nem múlik. Ezt a kapcsolatot fel fogom vállalni. Büszke vagyok rá, hogy ilyen barátnőm van. Pedig ez is barátságnak indult. Több mint hat év gyűlölködés után. De mért ilyen jelentéktelenségeken agyalok itt és most, mikor egy ilyen tündért tartok a karjaimban?
Kezeim felfedezőútra indulnak törékeny testén. Gyengéden simogatom, nem szeretnék túl mohónak bizonyulni. Persze egy kissé nehezemre esik, hiszen egyszerűen megvadít. Megvadít, ahogy vágytól kipirul az arca, a reakciói minden egyes érintésemre. Az ahogy beleremeg, mikor végigcsókolom a nyakán lévő vékony bőrt. De nekem ez nem elég. Hirtelen ötlettel (lesz ami lesz alapon) kigombolom talárját. Készségesen hagyja, sőt; mohón kap ingem gombjai felé. Szinte letépi rólam az említett ruhadarabot, majd végigsimít immár meztelen mellkasomon. Gyorsan kell visszaszereznem testem felett az irányítást, mert most nem csak rólam szól a történet. Nem csak Hermione teste kell. Szeretni akarom. Mindenét. A lelkét. Azt szeretném, hogy boldog legyen. Hogy velem legyen boldog.
Ezen eszmefuttatás közben már mindketten fehérneműben fekszünk egymás hegyén-hátán, összegabalyodva, mint két fonalgombolyag, amikkel előzőleg macskák játszottak. Forró érintések, elhaló sóhajok törnek fel belőlünk, miközben levarázsoljuk egymásról maradék ruháinkat. Gyengéden kifejtem Hermione-t melltartójából és falatnyi alsóneműjéből, majd végignézek rajta.
Gyönyörű vagy, tudsz róla? - majd elmosolyodom, mert azt látom újdonsült barátnőmön, hogy nem csak a vágy színezi pirosra arcát ezekben a pillanatokban.
Te is igazán szép vagy Draco Malfoy – majd egy hirtelen ötlettől vezérelve átkarol lábaival és máris fölém került. Nem mondom, vannak izmai a csajnak.
- Most pedig én jövök. Nem hagyom, hogy csak te kényeztess engem. Azt akarom, hogy a
nevem suttogd, a mennyország kapujában, ahova én foglak még ma juttatni.
Apró csókokkal borította először nyakam, majd mellkasom feszes bőrét, amitől én tényleg a mennyekben éreztem magam. Haladt egyre lejjebb, hasamon, miközben övcsatom próbálta kibontani. Felettébb élvezetes tevékenysége közben néha-néha mintegy véletlenképp hozzá- hozzáért immár kőkemény izgalmamhoz. Lassan nagyon kevés önuralmam maradt, hogy két vállra ne döntsem, és el ne lássam a baját. De kíváncsi voltam, mi jön ez után. Hermione nem volt ugyan kezdő, de látszott, hogy ilyet még sosem csinált. Undorodott volna a partnerétől? Ezt a kérdést is, mint annyi másikat, elraktároztam tudatalattim mélyére, hogy most csak azzal a gyönyörű nővel foglalkozzak, aki ilyen érzéseket ébresztett bennem.
- Uhh... - nyögtem fel hirtelen, ugyanis Hermione minden teketória nélkül megszabadított maradék ruháimtól, majd nem csekély méretű férfiasságom fölé hajolva gyengéden, szinte hozzá sem érve végignyalta, minek következtében belőlem ilyen hangok törtek fel. Abbahagyta. Meghalok. Ilyen nincs!
- Mért hagytad abba 'Mione? - hangom rekedt, hiszen eddig még gondolkodni is alig tudtam, nemhogy megszólalni.
Csak elgondolkodtam, hogy mit kéne csináljak. Engedjek vágyaimnak, és beleüljek a farkadba – mert ha jól végignézel rajtam, akkor már nincs rajtam sem ruha – vagy húzzalak még egy kicsit?
- Tégy belátásod szerint, de én az ötlet első felére szavazok – nyögtem fel, ugyanis közben Hermione-t is végigmértem, amitől férfiasságom fájdalmas lüktetésbe kezdett. Ugyanis a negyedikben még szinte teljesen lapos csajból mára gyönyörű nő lett. Mindene a helyén volt.
- Uhh jesszus!
Úristen basszus! - elhaló nyögés, majd a rekedtes, suttogó folytatás – állj meg egy kicsit, nem akarom, hogy te legyél az első, aki panaszkodik a teljesítményemre.
- Amúgy is megálltam volna, hogy ezt az érzést, amit nyújtasz, kiélvezzem – lehelt a számra egy gyors csókot, majd felegyenesedett. Felnyögtem, és megfogtam a csípőjét, hogy el ne kezdjen mozogni, mert ahogy csak megmozdult volna, úgy mentem volna el én is. De úgy látszik ez nem nagyon zavarta őt. Lassan előrecsúsztatta ágyékát, majd vissza.
- Így nem fogom sokáig bírni – sóhajtottam bele a félhomályba.
- Csend. Egyszerre fogunk elmenni, erről biztosíthatlak. De ne rontsd el most.
Ott folytatta, ahol abbahagyta. Nagyon jól csinálta. Olyan pontokat talált meg rajtam, amit eddig senki, és pont olyan sebességgel tevékenykedett, ahogy én is tettem volna.
Volt egy pont, amikor már tudtam, hogy én nem bírom tovább. Hátam ívbe feszült, ahogy testemmel küzdöttem, de én vesztettem. Csípőmet felfelé löktem, miközben Hermione-t erősen szorítottam magamra. Sokáig tartott. Aztán megéreztem. Mio teste megfeszült, majd mintha présbe kerültem volna.
Kipirult arccal, zihálva rogyott rám. Nekem most jutott el a tudatomig, hogy épp most mit tettem
majdnem-barátommal. Habár szerintem részemről ez már nem barátság. Inkább szerelem. Nem tudom. Már a toronyban is meg akartam csókolni. Aztán az első csók. Félénk volt, mégis édes. Ismerkedtünk egymás ajkaival. Fura volt, hogy ezt egymással csináltuk, és nem a párunkkal. Gyengéd, de egy kicsit követelőző.
Most pedig minden kétséget kizárólag itt fekszik karjaimban. Egy laza mozdulattal magamhoz ölelem, minden kétséget kizárva ezzel. Ez gyengéd puszit nyomok szerelemverejtékes homlokára, elillantva kétségeit: nem csak erre az alkalomra kellett. Mégis rám néz. Tekintete kutató. Nem mer biztos lenni abban, hogy nem hagyom el csak egy gyönyörű éjszaka után. Tele van fájdalommal. Valamit rosszul csináltam volna? Ne tedd ezt velem Hermione!
- Azt hittem, hogy csak ennyi lesz – szólalt meg rekedtesen, mint akit a sírás kerülget.
Úgy is lett. Lassan megjelent az első gyöngyházszín könnycsepp, amit kedvesen lecsókoltam, tudatva ezzel, hogy nem, nem csak a szex a lényeg.
- Bolond leány. Ne beszélj ilyeneket. Dehogy is – öleltem magamhoz végül – Hogy hihetted ezt? Hiszen... - haraptam el a mondatot. Basszus - ...szeretlek – suttogom el a mondat végét. Lehet, hogy hallja, lehet, hogy nem. Mindentől függetlenül ugyanúgy cirógatom tovább hátát.
- Akkor ne hagyj el soha. Ne árulj el. Bizonyítsd be nekem. – hangja motyogássá halkult, de értettem. Lelkemben apró boldogság-lufi kezdett el dagadni, amit még maga Voldemort nagyúr sem tudott volna kipukkasztani – És védj meg kérlek. Mennyi az idő?
- Pont alvásidő. Szépen itt maradunk mindketten és kialusszuk magunkat. Utána mint egy pár, szépen besétálunk a Nagyterembe. Van kifogás?
- Részemről nincs- majd újdonsült kedvesem lekászálódott rólam. Kirángattuk magunk alól a takarót, majd Mio hozzám gömbölyödött. Kisvártatva már csak egyenletes szuszogást lehetett hallani. Mikor alszik, egyszerűen gyönyörű, boldog. Álmában mosolyog. Vajon könnyű álma van? Azzal a tudattal ölelem magamhoz, és adok homlokára egy gyengéd csókot, hogy igazam van. Utána I fell asleep... Se kép, se hang. Álmodom. A saját esküvőmön vagyok. Az oltár előtt várom arámat.
Boldog és izgatott vagyok. Minden jel szerint azt veszem el feleségül, akit szeretek. Egyszerre felhangzik az Evanescence Origin című száma. Apám Hermione-ba karolva közeleg, büszke mosollyal az arcán. Az én Hermione-m gyönyörű. Fekete fűzős-abroncsos ruhaköltemény van rajta. Hófehér kezein fekete csipkekesztyű. Lábain egy gyönyörű pici tűsarkú, természetesen fekete színben. Szóval hozza a formáját.
Mielőtt azonban elérne hozzám, felébredek. Nevezetesen arra, hogy valaki pillekönnyen simogatja arcom. Megnézem magamnak az illetékes ébresztőórát. Persze, hogy az én gyönyörű barátnőm az.
- Öhhm... Nem megyünk le ebédelni? Kicsit éhes vagyok, és nem akartam egyedül menni.
- Természetesen. Mindjárt indulunk. Csak szedjük össze magunk.
- Rendben. 10 perc és itt vagyok. Leszaladok valami értelmesebb ruháért.
- Csak semmi rohanás. Ez a kandalló is rá van kötve a Hop-hálózatra, meg az én szobám is (tudni kell, hogy a mindenkori iskolaelsőknek külön szobájuk van) és azt hiszem, hogy pont a te szobáddal szemben van. Tévedek?
Nem, nem tévedsz. Akkor menjünk kandallón keresztül. Megyünk együtt?
Hamar lejutunk szobámba. Hermione elrohan tusolni és átöltözni. 20 perc és teljes menetfelszerelésben berobog szobámba, ahol én még csak bakancsom fűzöm. Eszméletlenül vadító. Egyszerűen gyönyörű. Fekete fűző, fekete csípőnadrág, acélbetétesébe húzva. A nyakörv és a szegecses öv, már csak a ráadás. Haja szoros lófarokba fogva pihen feje tetején. Erős, kontrasztos smink, fekete műkörmök. Lélegzetelállító.
- Indulhatunk?
- Várj. Egy perc. Mehetünk is.
Mint egy királyi pár, úgy sétáltunk be a Nagyterembe. Ahogy a Walesi bárdokban megírta Arany János, „Hang fennakad, szó bennszakad, lehelet megszegik, ajtó megől fehér galamb, ősz bárd emelkedik.” Nos valami ilyesmi volt a belépőnk. Az alsóbb évesek félrenyeltek, leestek a székükről. Néhány felsőbb éves is erre a sorsra jutott, de azok többsége nagy általánosságban csak bámult ki a fejéből.
Egyszerre kiáltás harsant a Griffendél asztalánál.
- Nézzétek! Draco Malfoy-nak új kurvája van Hermione Granger személyében! - ki más lehetett volna, ha nem Weasley. Hermione arckifejezését látva még én is megijedtem kicsit, de úgy néz ki, az a bamba faszkalap ebből semmit nem vett észre. Pedig én már a világból kiszaladtam volna.
Vajon mi lesz a reakció?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
